Székhelyszolgáltatás: jogalkotói tiszta víz a pohárban

Magyarországon az első székhelyszolgáltatást végző irodák nagyjából a kilencvenes évek közepén kezdték meg a tevékenységüket. Akkoriban még nem volt annyira közismert a vállalkozók, cégek  között ez a tevékenység, mint manapság. Erősen népszerűvé nagyjából az elektronikus cégeljárás kötelezővé tételével, a cégalapítás könnyebbé tételével váltak. Ennek igazi csúcsa 2011 volt, amikor havonta átlagban 4.000 céget jegyeztek be a hazai cégbíróságok.

Székhelyszolgáltatás, mint nevesített jogi kategória

A székhelyszolgáltatás, mint jogalkotó kategória deklaráltan korábban csak az ügyvédi székhelyszolgáltatás kapcsán létezett. Az alapot ehhez a 2006. IV. tv adta, annak 7/A. §-a, ahol elsőként a zárójelben megjelent a magyar jogtörténetben először a “székhelyszolgáltatás” jogi kifejezése.  “A cég székhelyeként a cégjegyzékbe annak az ügyvédnek (ügyvédi irodának) a székhelye is bejegyezhető, amely – a külön jogszabályban foglaltak szerint – a cég megbízásából gondoskodik a cég üzleti és hivatalos iratainak átvételéről, érkeztetéséről, megőrzéséről, rendelkezésre tartásáról, valamint a külön jogszabályban meghatározott, a székhellyel összefüggő kötelezettségek teljesítéséről, így különösen a cég székhelyéhez és a cégiratokhoz kapcsolódó hatósági kényszerintézkedések tűréséről (székhely szolgáltatás).” a jogszabály ezen része 2012. március 1-től hatálytalan.

Ehhez a jogi alaphoz csatlakozott a 3/2012. MÜK szabályzat, illetve a 1/2007-es MÜK szabályzat, amelyek pontosan leszabályozták az ügyvédi székhelyszolgáltatás mibenlétét, működését. Ez a szabályozás rendkívül szigorú volt, sem a cégek, sem a cégek nem erőltették. Az ügyvédek által nyújtott székhelyszolgáltatás megszűnt 2012. március 1-vel, pontosabban új szerződéseket ilyen címen nem fogadhatnak többet be.

Székhelyszolgáltatás a gyakorlatban

Székhelyszolgáltatásra vonatkozó szerződést mégis ennek ellenére jellemzően és túlnyomórészt 99.9%-ban, nem ügyvédekkel, hanem a cégek erre szakosodott társaságokkal kötöttek. A cégbíróságok jellemzően minden esetben befogadták ezeket a cégbejegyzési vagy változásbejegyzési kérelmeket, úgyszintén az előzetes kontrollt gyakorló ügyvédek. Csak Budapesten sejtésem szerint több tízezer ilyen jellegű székhelyszolgáltatásra vonatkozó szerződés született.

Székhelyszolgáltatás a viták kereszttűzében

Ugyanakkor a székhelyszolgáltatás jogszerűségével kapcsolatban, –  már ami a cégek által nyújtott szolgáltatást illeti, hisz az ügyvédek által nyújtott székhelyszolgáltatás nem volt kérdéses- , folyamatosak voltak a viták a médiában, háttérbeszélgetések során. Jogászok, ügyvédek, sokszor még NAV ellenőrök is állították: székhelyszolgáltatást márpedig csak ügyvéd nyújthat, a többi jogszerűtlen, és ördögtől való. Fenti jogszabályhelyekre hivatkoztak, amelyekben csak ügyvédek kapcsán szerepel a fogalom. Mégis a NAV ellenőrzött, határozataiban nem vitatkozott, a cégbíróságok nem vitatkoztak. Gyakorlatilag a vita maradt elvi, hisz a cégek folyamatosan vették igénybe és kötötték ezerszámra főleg Budapesten a székhelyszolgáltatásra vonatkozó szerződéseket.

Nyilván én is azokkal a hangokkal értettem egyet, amelyek jogszerűnek tartották a székhelyszolgáltatást. Erre vonatkozó véleményem két pilléren állt: az egyik szerint a székhelyszolgáltatásra vonatkozó szerződés egy a hazai jogi környezet által engedett Ptk-n alapuló egyszerű atipikus szerződés. A második pillér pedig a végrehajtó szervek gyakorlata, melyek következetesen elfogadták, de negatívan megközelítve is mindenképp tűrték ezeket a szerződéseket. A jogi ésszerűség szerint ezek vitathatatlanul és egyértelműen jogszerű szerződések.

Nem volt olyan állami szervezet, amely vállalta volna azt, hogy a viták végére pontot tesz, és jogszabályban kinyilvánítja valamilyen módon, hogy ez egy létező jogintézmény.

Parlament: a cégek törvényesen nyújtanak székhelyszolgáltatást

A vita véget ért. A pontot a vita végére a Parlament tette.

A közelmúltban az Adózás rendjéről szóló törvénybe bekerült a székhelyszolgáltatás, pontosabban a székhelyszolgáltató jogi fogalma, ami a következőképp hangzik: “ aki az adózó megbízásából gondoskodik az adózó üzleti és hivatalos iratainak munkaidőben történő átvételéről, érkeztetéséről, megőrzéséről, rendelkezésre tartásáról, valamint a külön jogszabályban meghatározott, a székhellyel összefüggő kötelezettségek teljesítéséről, így különösen a cég székhelyéhez és a cégiratokhoz kapcsolódó hatósági kényszerintézkedések tűréséről “

Ezen jogszabályhely 2017. január elsejétől van hatályban.

A jogszabályváltozás kiemeli, törvényes szinten elismeri és deklarálja a székhelyszolgáltatást.

Gálusz Gábor

 

 


Leave a Reply