aug 18 2012

Cégalapítás – 2012-es változások hozadéka (negatív-pozitív), miegymás

2012 – sokszor írtam erről – a cégalapítási piacon hatalmas változásokat hozott. Lassabb, drágább lett a cégalapítás. Lassabb, mert korábban néhány óra alatt pikk-pakk bejegyzésre került a cég – volt eset, amikor beadástól számítva 9 perc alatt bejegyeztek egy céget – most legjobb esetben is napokat, de akár több mint egy hetet kell várni a bejegyzésre. Körülményesebb, jó pár vállalkozó már nem tud céget alapítani, sem ügyvezetőként, sem többségi tulajdonosként, sőt vásárolni sem vásárolhat új céget. Ez az adóregisztráció következménye, ami elég precízen, szigorúan működik. A cégalapítás költségeit emelte a cégeljárási illeték változása, ami kft esetében 15.000 forintról 50.000 forintra emelkedett, bt esetében pedig 15.000 forintról 25.000 forintra. Megjelentek új díj tételek, mint azonosítási díj, vagy JÜB-díj, költség – sok féleképp nevezik, amit az ügyvéd már köteles igénybe venni, ez annyit jelenet, hogy köteles egyeztetni a központi nyilvántartással az igazolványokon szereplő adatokat. A cégbíróság felé is kell igazolni a székhelyhasználati jogszerűségét. Az eddigi 3x ezer forintos cégalapítás most közel 70.000 forintba kerül- változatlan ügyvédi munkadíj mellett!

A cégalapítások jogi szempontból letisztultabbakká váltak, kevesebb a szélhámos cégalapító, az eltiltások révén egyre többen belátják: nem érdemes a zavarosban halászni, és már korábbi, meglévő cégük vezetését is kicsit másképp “intézik”, hisz tudják ha elrontják, lehet, hogy évekig nem tudnak céget alapítani. A szigorítások fegyelmezettebb cégvitelt is hoznak magukkal, ez látható, érezhető, könyvelőcég vezetőként is látom, hogy másként állnak a dolgokhoz, a semmiből kerülnek elő régi eltűnt ügyfelek, akik tudomást szereznek az új szabályokról, és mégis csak meg akarják menteni cégüket – és ez sokszor nem is kerül anyagilag komoly tételbe – figyelembe vége a negatív anyagi, jogi – főleg adójogi – szankciókat.  Személy szerint – főleg ha össztársadalmi szempontot mérlegelünk – nekem tetszenek a változások, rendezettebbé, optimálisabbá vált (pl. kiesnek azok, akiknek eleve rossz döntés céget alapítani) a cégalapítás folyamata, – bár hozzáteszem, a cégalapítások száma csökkent, így a forgalmunk is – az együttműködő-ellenjegyző ügyvéd ma már biztos lehet abban, hogy az általa megtekintett igazolványok rendben vannak, nem körözik azokat, nem járnak le, így a felelőssége is csökken ez eljáró jogi képviselőnek, nyugodtabban alszik. Mint egyszerű piaci szereplő is picit jobban érzem magam, hisz – ha lassan is – , de a trend a rendezettség irányába mutat, ne használja senki a cégét – elnézést a kifejezésért – WC-papírnak, amit bármikor eldobhat, vele együtt kötelezettségeket, emberi sorsokat hajíthat szemetesbe mindenféle következmények nélkül.

Kiskapuk persze vannak, maradtak, mindig is lesznek, amíg világ a világ, kérdés felismerik-e ezeket, akarják-e használni. Magyarországon – bármily meglepő, a híradások nem erről szólnak – kevesebb a kiskapu – mint a nyugati szomszédainknál, a szándék ezek használatára viszont erősebb. Ezek a szándékok, “visszaélések” újabb bürokratikus intézkedéseket igényelnek a kormányzat részéről, mármint, ami a kiskapuk becsukását illeti,  aminek folyománya egy újabb szabály-csoport, egy-két soros paragrafus, jogszabályhely 15 sorossá bővítése, egyes tényállások precízebb, szofisztikáltabb rendezése. Ez sohasem lehet tökéletes, az életet, valóságot, a valóság szülte helyzeteket sohasem lehet leírni tökéletesen, millió helyzet adódik, adódhat, ezáltal még nehezebb a vállalkozók, könyvelők, adótanácsadók élete – hisz változik minden, napról-napra, a szabály-anyag még nagyobb tömegű, és ne felejtsük el a szabályok gyors változása, nem utolsósorban rendszeresen azok bővülése, a bürokrácia növekedése (erről még szeretnék a jövőben írni) sokkal kiszolgáltatottabbá teszi szerencsétlen agyonnyúzott vállalkozónkat, aki örül, hogy a normál üzleti tevékenységét kordában tudja tartani, netán jó esetben még profitot is tud realizálni, nemhogy órákat tudna szentelni a folyamatos változások megismerésének. Jobban kell támaszkodjon a könyvelőjére, adótanácsadójára, ügyvédjére, – na ezt teszik kevesebb, elsősorban financiális okokból. A szabályok nem ismeretére pedig senki sem hivatkozhat, sokszor pedig egyetlen egy szabály nem ismeretéből adódó hiba tönkreteheti egy cég életét – volt erre példa elég. Persze a szabályokat az eljáró revizorok sem ismerik tökéletesen, de mégiscsak ők a döntéshozók, csak a jóindulatukban bízhatunk, per esetén pedig az esetek döntő hányadában az adóhatóság a “haszonélvező”.

Bármilyen furcsa annak is lehet pozitív vonzata, ha valaki nem tud céget alapítani. Miért? Sok olyan cégalapító volt, akinek annyi pénze sem maradt cégalapítás után, hogy az első havi járulékot ki tudja fizetni, kérdem én: mi lesz ennek a cégnek a további sorsa? A könyvelőt gyakran nem tudják fizetni, bevallások nem mennek be, adószám-felfüggesztés, adószámtörlés, éves beszámoló le-nem-adása stb. cégtörlés, eltiltás… akár az ügyvezető személyes anyagi felelőssége is, ami manapság már nem ritka, később még személyi kölcsön, hitel igénylés elutasítása pénzintézetnél. Megvédi az új rendszer a cégalapítást sutba dobó állampolgárt, a későbbi potenciális üzleti partnereket, az állami apparátust, magát az egész társadalmat – persze nagy-nagy általánosítással. A cégalapítás és főleg az utána következő események, sok esetben csupa elvesztegetett energiát,  időt, pénzt, bosszúságot nyelnének, generálnának. Akinek a 35.000 forintos illetékemelkedés elvette a kedvét a cégalapítástól, az igenis jól dönt: ne legyen cégüzemeltető, vállalkozó. Ma csakis kitartással, kemény, szorgalmas munkával, szaktudással, jó erőforrásokkal (kapcsolatok, humánerő stb) lehet csak új vállalkozást indítani, egyébként nagy valószínűséggel a dolog már fejben fogantatásakor halott, maximum csak a leendő cégalapító fejében-fantáziájában kel életre.  Kíméljük magunkat, a leendő piaci szereplőket.

Arra kérek mindenkit, hogy akkor alapítson céget, ha lát rá reális esélyt, hogy működni fog, amit kitalált, arra komoly esély van, illetve olyan alapítson céget, aki rendelkezik legalább egy éves cégvitel-tartalékkal, magyarán, ha cége semmit sem hoz, is tudja fizetni annak fenntartási költségeit legalább egy évig. Ne felejtsük el a rossz végét sem az egésznek anyagi értelemben sem: maga a cégmegszüntetés, végelszámolás sem olcsó mulatság, közel 100.000 forintos történet, annak elmaradása pedig havonta mind újabb költségeket jelentenek a vállalkozóknak, amit sokszor nem tudnak rendezni. A rendszeres költségeket akkor is meg kell fizetni, ha nem működik a cég, egészen annak bezárásáig. Egy cég egy évig történő életben tartása és bezárása, – ha csak az adminisztratív költségeket vesszük, és egy személyre számítjuk  a közterheket – nagyjából legalább cca. 1 millió forintba kerül. Ha elmulasztjuk a bevallási kötelezettségeinket, nem fizetjük a könyvelőt, az bevalláselmaradásonként százezres bírságot jelent, és mi lesz ennek a vége? Felszámolás jó esetben, de ha a cég lekönyvelt anyagát nem tudja átadni az ügyvezető a felszámolónak, büntetőjogi feljelentés is lehet a helyzet vége. Nem mentség ma Magyarországon, hogy valakinek nincs anyagi háttere a könyvelőt fizetni, a könyvvezetés elmaradása, bevallás le-nem-adás, hosszútávú személyes problémát jelenthet a cégtulajdonosnak, ügyvezetőnek, céget vezetőnek.

Ne használjuk a céget menekülésre: ne alapítsunk csak azért céget, mert nincs munkánk és a cégvitel biztos könnyebb, egy újabb ismeretlen zóna, ahol szerencsével járhat a munka nélkül maradt honpolgár, a végkimenetel pedig előzetesen csak saját fantáziánkban dőlhet el – ami elég vonzó. Kivételek persze mindig vannak, majd mindenki annak tartja magát, próbáljuk reálisan, földhöz ragadtan megítélni leendő vállalkozásunk életképességét. Vizsgáljuk pl. meg ugyanezen szférában a leendő konkurensek helyzetét stb. Sokszor pl. néhány perc alatt belépve egy üzletbe, egy kis fejszámolás után rájöhetünk arra mindenféle befektetés nélkül, hogy ahova betértünk, vajon rentábilis-e, vagy sem, ezzel sokat spórolhatunk, pénzt, időt, energiát.

Nem a cégalapítás ellen korteskedek, hisz vállalkozásszervezéssel (is) foglalkozom, és érdekem minél több cég életre keltése: azonban  nem minden áron, az értelmetlen cégalapítás ellen szól a cikk.

Lezárva 2012. augusztus 18. szombat 14:58  perc – két nap múlva huszadika. Hajrá.

Gálusz Gábor