máj 31 2012

Cégátvétel, legális (???) cégeladás tartozással – újratölve

Frissítve, aktualizálva 2013-ra!

2010-ben írtam egy posztot a cégátvétel-el kapcsolatban, egy gyors posztot, a neten azóta sem született hasonló, egyetlen a cégátvétel árnyoldalait bemutató írás sem látott napvilágot amiről tudnék. Nem született, mert első ránézésre (!?) senkinek sem volt érdeke, hogy megszülessen. Kötelességemnek érzem, hogy leírjam a jogi tényeket, amik makacsak, és az esetleges tapasztalataimat.  Kötelességemnek érzem, mert nagyon sokan pórul járnak, bajban vannak, jön a mentő (???) segítség, aztán maradnak a bajban, vagy keverednek még nagyobb bajba. A téma hatalmas, és érdekes, meglehetősen gyakorin, mondhatni a cégátvétel mindennapi,  – könyvet lehetne írni róla, a keretek itt szűkek, meg kell elégedjenek, meg kell elégedjek egy szűkre szabott – ezért sokszor részleteket mellőző, felületes, de jó alapozó írással –  mert erről a témáról nem látni írást.

Fogalmak tisztázása

Cégátvétel fogalma a cikkben

Mit is értünk cégátvétel alatt a cikkben? Cégátvétel alatt, olyan jogi ügyletet értünk, amikor a cég tulajdonosa “szabadul” a cégétől, mert az neki terhes, és jellemzően – és itt a kulcs – olyan személynek adja tovább, aki csak névleg veszi át a céget, magyarán, azzal hagyományos értelemben véve üzleti tevékenységet nem akar végezni. A “vevő”-cégátvevő érdeke nem a gazdasági társaság megszerzése, és azzal klasszikusan vett közvetlen üzleti haszon elérése, – ami hagyományos értelmében egy vagyontömeg, cég megszerzésének mögöttes motivációja lenne – hanem a színlelt ügylet megkötéséért zsebbe kapott pénzösszeg, ami a legtöbb esetben ráadásul elég kevés, tekintve, hogy jellemzően háttérben maradó közvetítők kapják a haszon 90-95%-át.

A cégátvételben vevőként megjelenő személyek későbbi működése két részre bontható:

– aki “nevére” veszi, és nem tesz vele semmit

Itt egyszerű cégbírósági változásbejegyzés történik, sokszor székhelyszolgáltatóhoz viszik át a céget, régen amíg nem volt szigorú a kontroll, volt egy cím, – ki tudja kinek, minek a címe – és oda került a cég székhelye. Persze se cégtábla kitétel nem történik, a legtöbb esetben a céget átvevő személynek köze sem volt az adott helyhez, a postát sohasem vette át senki, a céget később megkereső hivatali személyes, hitelezők kérdésére a szomszédok még sohasem hallottak cégről. A finomított mai verzióban – mivel székhelyszolgáltatást vesznek igénybe a cégátvétellel egyidejűleg  – ezt elkerülik.

– aki nevére veszi a céget, vagy szervezi az különböző gazdasági bűncselekményeket követ el a céggel

Itt már formai szempontból történik némi aktivitás, – csak rossz célra. Jellemzően adminisztratív bűncselekményeket követnek el a céggel. Mi lehet adminisztratív bűncselekmény? Pl. – áfacsalás, – számlázgatás, – hamis munkáltató igazolások kiadásához a cég felhasználása stb. A lebukás elég nagy, mivel jellemzően se bevallásokat nem teljesítenek az adóhatósághoz, se beszámolót nem adnak le, ha leadnak bevallásokat, azokból 20 másodperc alatt leszűrhető, hogy a céget mire használják. Mire gondolok? Ha le is adminisztrálják, az áfa összegét, – a befizetés összegét, persze amit sohasem fizetnek be, alkalmazottakat nem tartanak nyilván, az már túl konkrét lenne, túl sok lenne vele a pepecselés, így abszolút nyilvánvaló a csalás ténye. Pl. építőipari cég, százmilliós beruházásról számlákat állít ki, de bejelentett alkalmazottja nincs. Sokszor a “közvetítő” irányítja hátulról a céget ténylegesen átvevőt, ilyenkor a közvetítő egy csapásra két legyet üt: a cégátvételért kapott pénzt is zsebre teszi, valamint a cégátvétel révén irányítása alá került cég illegális tevékenységéből eredő hasznot is zsebre vágja, végig előretolt pajzsként felhasználva szerencsétlen cégátvevőt.

A cégátvétellel üzérkedők,  – ilyet bonyolítók – általában felületes, vagy felületes jogi ismeretekkel sem rendelkező másként vállalkozók.

Mit ígér az, aki cégátvételt hirdet?

Lehet böngészni az újságokat, internetes hirdetményeket, portálokat.

Mik a kulcsszavak?

– legális cégátvétel, törvényes keretek között, köztartozással terhelt, adósságátvállalás, pénzvisszafizetési garancia, illetve vevő közvetítés, mindez jogi garanciával,  “régóta él ez a számom”, “professzionálisan” – ezek a legjellemzőbbek.

Az ígéretek sorjáznak, jobbnál jobbak, ha van valami fejlemény a piacon, pl. jogszabályváltozás, akkor a hirdetések egy részében jelzik, hogy felkészültek ezekre a változásokra.

– 2013-tól új verzió jelent meg, régi sláger, új köntösbe bújtatva: külföldi cég vesz át problémás magyar céget. Jelzik, hogy a külföldi pl. amerikai, angol cég régóta működik, és a cégátvétel a lehető legbiztonságosabb körülmények között történik meg, illetve garantálják, hogy egy éven belül a cégátvétellel érintett céget nem törlik a cégjegyzékből. Később(lejjebb) írok erről a verzióról is. Ez a 2013-tól élő új verzió dettó ugyanaz lefolyását, következményeit tekintve (csak drágább), mint a többi klasszikus cégátvételi verzió.

Egy-két jellemző a cégátvételt iparszerűen, mondjuk így “üzletszerűen” űzőkről.

Jellemzően közvetítők, akik gyorsan akarnak sok pénzt keresni. A tevékenységük abban merül ki, hogy feladnak egy hírdetést, lehetőleg azt is minél olcsóbban, talán ingyen az interneten, vesznek egy telefont, legtöbbször más nevére, azt gyakran váltogatják is, és keresnek olyan személyeket, akik tényleges vevőként fognak megjelenni a cégátvételben. Szinte mindegyikük korábban üzemeltetett céget, ami már bedőlt egyszer, innét a felületes rálátás, és ötlet.

Kik a “cégátvétel”-ben a vevők és szervezők?

A legtöbb esetben ma már a kettő elkülönül egymástól. A szervező elteszi a hasznot, “leszervez”, az ő feladata a marketing, a telefonos kapcsolattartás, mondhatni ő a cégátvétel centrum személye, az ügylet atyaistene, a dörzsöltebb, és van a vevő, a fillérekért az ügylethez nevét adó,  az ügylethez vajmi keveset értő személy.

Így a cégátvételben később ügyvezetőként szereplők jellemzően lecsúszott emberek, akik némi fizetségért, 5000-10.000 forintért aláírnak bármit, ha kell a saját halálos ítéletüket is. A cégátvétel-piac első korszakában elesett hajléktalan magyar személyek voltak. Nem kell mondani miről ismerkszenek meg, külső jegyeket nem kell említeni.

– magyar hajléktalanok (régen, főleg 90-es évek, 2000-évek)

Honnét ismerem meg azt, hogy az illető hajléktalan, ha fel van rendesen öltözve? (azért írok erről, mert büntetőügyi szakban előkerül sokszor ez a kérdés) A fizikumából, soványak, jellemzően – mint tudjuk – sok közöttük alkoholista. Ha a külsővel minden rendben van, az okmányokból a legtöbb esetben rá lehet jönni a turpisságra. Ami korábban mindennapos volt, hogy nem volt lakcímük, illetve hajléktalanszállóra voltak bejelentkezve – ma már a cégátvételt szervezők ezt is megoldják. Ami a legtöbbször közös, és legkevésbé palástolt: az okmányok, az összes okmány fiatal, új. Jelen cikk 2012-es, ma ha találkoznánk ilyen esettel 90%-os valószínűséggel az adott hajléktalan személy okmányai 2012-esek, vagy 2011-esek, sokszor néhány napos különbséggel lettek készítve. Miért is? Mert folyton elveszítik stb. a cégátvétel előtt pedig újat készíttetnek velük. Az is előfordulhat, hogy valótlan anyakönyvi kivonattal, hamis adatok kerülnek a rendszerbe, a BM rendszerébe. Tudomásom szerint ma még ez is kivitelezhető, vagy igazi anyakönyvi kivonat, de mivel azon fénykép nem szerepel, egy másik személy használja fel, a kiadott pl. személyazonosító okmány valódi, az okmányiroda állította ki, de hamis adatokkal, megtévesztve. 2012-2013-tól akad eset, amikor hajléktalannak kérnek okmányokat, és azokat egy ideig pihentetik, hogy ne tűnjenek újnak, frissen kiváltottnak.

– külföldi hajléktalanok, vagy lecsúszott személyek (2000-es évek második fele, jelenleg is)

Főleg román, ukrán, szerb, szlovák emberekről van szó. A minőséget – ha lehet ilyen szót használni egy ilyen helyzetben – a szlovákok képviselik, ez kicsit finomabb megoldás – nem mintha végkimenetelt tekintve bármit is jelentene. A Magyarországon ilyen módon “befektető” üzletemberek zöme 90%-a ebből a nációcsoportból kerül ki. Miért külföldiek, mi a gond a jól bevált “hazai” megoldással? A külföldiek nehezebben érhetőek el, a hivatalok korábban nem szerettek vizsgálódni ha külföldi személy volt a célszemély a cégátvételben, egy külföldi nem tud nyilatkozni érdemben, mivel egy szót sem ért magyarul általában, tehát nem is tud terhelő adatokkal szolgálni nagyon, ha eleve valaki meg is találja.

nem feltétlenül hajléktalanok, de mindenképp kiszolgáltatott egyszerű emberek. Egyszerű ember, aki nem rosszhiszemű. nem hajléktalan, rendes lakcíme van, ahol rendszerint elérhető, lehet egy alkalmazott, volt alkalmazott, ismerős, akinek igazából fogalma sincs arról, mit is jelent cégátvétel-ben közreműködni, mit is jelent céget a nevére venni. Építőiparban jellemző az alkalmazotti státusz, főleg inkább feketén a cégátvételben eladóként személynél dolgozó ember, akit hamarosan el is bocsátanak.

– negyedik csoport: okoskodók, felületes jogi tudással megáldott “vállalkozók”, akik azt hiszik, hogy az egész jogszerű és törvényes, persze ettől még minden ugyanaz. Itt nincs közvetítő, itt maga az ügyintéző veszi át a céget, sokszor átvevő tulajdonosnak egy másik céget jelöl meg. Jellemzően az egész aktust végig vállalók, akikhez lehet fordulni bármikor. Ilyen a 2013-as új verziós amerikai, vagy külföldi céges cégátvétel is, ahol a cégátvétel utáni ügyvezető természetes személy – az amerikai cég csak tulajdonos lehet.

– a legritkább eset: jól hangzó országban honos, nyugat-európai, vagy tengerentúli legtöbbször alkalmi ismerős, aki egyébként nagy valószínűséggel csak ehhez az ügylethez adja csak a nevét, nem üzletszerűen csinálja – ha lehet ilyet mondani, ez még a legfinomabb cégátvétel-verzió. Ismérve, hogy rövid ideig tartózkodik Magyarországon, többet sohasem látjuk, itt általában nem merül ki az üzletszerűség, itt nem ékelődik be szervező sem (mivel az “eladó” legtöbbször alkalmi ismerőse).

Mi a cégátvételt megelőző tényállás? Mik a fő indokok?

– a cég tartozással terhelt, a APEH-NAV-tartozás szinte mindig szerepel a repertoárban.

– a cég könyvelésével gondok vannak. Leggyakrabban házipénztár-problémák. Magas házipénztár állomány, mivel kiveszik a bevételt, de osztalékadót, társasági adót nem fizetnek, a kivételnek nincs számvitelileg nyoma, így negatív tételként meg sem jelenik a könyvelésben, marad a magas házipénztár záróállomány

kiállított bizonylat problémák, sokszor fiktív számlázás, vagy pedig a cégátvételben átadni kívánt cégben hajtottak végre áfa-csalást, de leggyakrabban eszközül használták a céget fiktív számlázáshoz.

– előbbiekhez kapcsolódóan, pl. kölcsönügyletekhez gyártottak a céggel hamis munkáltatói igazolásokat. Sok pénzintézet vezet már listát az ilyen ügyletekbe keveredett cégekről, egyre magasabb lebukási ráta, mi a megoldás???  >> cégátvétel

a cégnek nincs tartozása, csak nem könyvelték, bevallásokat nem adtak le egy ideje, mert nem működik. Végelszámolni kellene, annak feltétele egy könyvelő megfizetése, ügyvéd javadalmazása, előbbi esetében akár több évnyi könyvelés, netán nullás bevallás pótlása – sok százezer forint, lehet akár milliós is, ezt akarják elkerülni a cégátvételt kezdeményezők. A végelszámolás során gyakran ellenőríz a NAV, ettől félnek, sokszor mivel adóhiányt állapít meg a hivatal, kiszabnak sok százezres, netán milliós adóbírságot stb. ezt nem akarják rendezni a tulajdonosok, a végelszámolás ilyenkor felszámolásba fordulna át.

Mi a célzat?

A célzat, hogy a cégtől az illető – és látszólag a felelősségtől megszabaduljon a cégátvétel révén. Ilyenkor a cégjegyzékben új tulajdonos, új felelős ügyvezető kerül feltüntetésre. Hivatkozhat a régi tulajdonos, főleg ügyvezető arra, ő már nem ügyvezető, keressék az újat, akinél az iratok is fellelhetőek, nála miért lennének iratok, ha azt átadta.

A volt ügyvezető, cégtulajdonos disszidálni akar a cégből végleg, le szeretné vedleni az összes felelősséget, összes tényállást, illetve nehezíteni próbálja az egyes hatósági eljárásokat azzal, hogy egy olyan személynek adja át a céget, aki gyakorlatilag első ránézésre fellelhetetlen, és ezzel együtt az iratok is fellelhetetlenek. Vizsgálat van, eredmény nincs – lezárás – gondolják.

Millió kijelentést lehet hallani a cégből történő “disszidálásról”, cégátvétellel kapcsolatos jogi következményekről, millió elképzelés él az emberekben, amelyek döntő hányada nélkülöz mindenféle reális alapot. Ezen vélekedések nagy részét legtöbbször még az eljáró jogi képviselők, ügyvédek sem cáfolják, sokszor olyan okiratokat szerkesztenek, amelyek ugyan tartalmazzák a felek, jó szűkítsünk, “eladók” szóban átadott érdekeit, de annyira nem állnak meg a jogszerűség talaján, hogy Isten kellene ahhoz, hogy el tudják érni az “eladók” által kívánt jogszerű joghatást. Ezek a nevezzük így “történetek” rengeteg sebből véreznek, a magyar jogrendszer millió lehetőséget ad a cégátvételekkel kapcsolatos számonkérésre, az írott anyagi jog adott, készen áll.

TÉVEDÉSEK

–  ha Bt beltag kilép a cégből szabadul a beltagsággal járó korlátlan felelősségtől. NEM IGAZ.

– ha a vevő aláírja az üzletrész-átruházási szerződést, esetlegesen ahhoz tartozó jegyzőkönyvet pl. az iratátvételről stb., akkor az megtámadhatatlan, letagadhatatlan, akkor “eladó”abszolút nyert pozícióban van a cégátvétel után: nem kérhet tőle senki semmit, se könyvelést, se iratokat, az ezekhez kapcsolódó felelősség ezek után a cégátvételben szereplő vevőé. NEM IGAZ.

– a korábbi tulajdonosoknak, ügyvezetőnek miután eladták a céget, mivel már nem ők felelnek, az iratokat ugye átadták, semmiféle problémájuk a továbbiakban nem lehet, sokan hivatkoznak itt a kft korlátolt felelősségére is. SOKSZOROSAN NEM IGAZ.

MI A PROBLÉMA?

Több csoportba sorolhatóak a cégátvétel-el kapcsolatos jogi problémák:

1. magán-közokirathamisítás, és egyéb cégátvételhez is szervesen kötődő büntetőjogi tényállások megvalósulása

2. egyéb Gt-ből, Cégtörvényből, Csődtörvényből, polgárjogból eredő egyéb – nem büntetőjogi – negatív jogi konzekvenciák

3. a cégátvétel még a legalapvetőbb joghatást sem éri el, azaz a cégbíróság nem vezeti át érvényesen a tulajdonos-ügyvezető változást, mivel az adóregisztrációra vonatkozó szabályoknak, feltételeknek nem felel meg az új ügyvezető, új többségi tulajdonos

1. Büntetőjogi tényállások:

a., Az első számú tényállás maga a cégátvétel aktusának jogi, büntetőjogi megítélése.

A legkézenfekvőbb a büntetőeljárásban a magán, és közokirat-hamisítás. Az ügyvéd magánokiratot szerkeszt, ellenjegyez a Cégbíróságra történő beadás előtt, az ügyfelek magánokiratokat írnak alá. Nagyon egyszerűen: ha ezek hamisak, kerekedik belőlük a magán- és közokirathamisítás.

Mitől hamisak? (ha a vevő iratai nem hamisak, ő ír alá, mitől hamis az okirat?)

A valós akarati szándék hiányzik – és ez a kulcs. A valós akarati szándék az üzletrész, cég megszerzése, valamilyen cégtulajdonlásból eredő klasszikus pozitív anyagi érdekeltség kell legyen, a valós akarati szándék nem ennek eszközéül szolgáló irat aláírásáért kapott pénz. Ez úgy nevezik színlelés, az ügylet pénzért történő színlelése, valótlan akarati szándék papíron, hivatalok előtti színlelése – mindez legtöbb esetben üzletszerűen. A cél normális esetben a cég megszerzése, hogy annak tevékenységéből eredményt, pozitív forintosítható eredményt érjenek el, az nem normális (legalábbis jogi értelemben), és nem csak nem normális, színlelt ügylet, ha valaki azért ír alá egy papírhalmazt, mert magáért az aláírásért, az akarati szándék papíron történő színleléséért ellenszolgáltatás kap – ÉS ITT A LÉNYEG!!!!

Hogy jön ide a közokirathamisítás? (ettől válik súlyosabbá, magas büntetési tétellel párosulva) Hát úgy, hogy ha valaki okiratot felhasználva, legyen az magán vagy közokirat, meghamisítja a köznyilvántartást, jelen esetben a cégjegyzéket, akkor azzal intellektuális közokirat-hamisítást követ el, hisz a cégjegyzékből “hívják le” a cégkivonatot, ami hamis adatot fog tartalmazni. Ha valaki valótlan tartalmú okirattal, jelen esetben üzletrész-átruházási szerződéssel felvértezve, azt a látszatot kelti, hogy tőle megvették az üzletrészét, ami valójában nem történik meg, hisz a vevő nem fizet semmit sem, vagy csak színleli az adásvételi, cégtulajdonlásra irányuló szándékot, tehát csak színlelik az ügyletet, azzal valótlan eseményt dokumentál, mert nem adta el, nem kapott érte semmit, a vevő csak színlelte aláírásával az akarati szándékot. Ez az utólagos vevői nyilatkozatokból, körülményekből remekül rekonstruálható. Körülmény pl. ha az eladó többször értékesített hasonló helyzetben már céget, ha a vevő már sok ilyet vett át, azaz sokszor vett részt “cégátvétel”-ben. A bíróságokon, a büntetőeljárásban gyakran elhangzik ilyenkor a vádló és bíró oldaláról az ítélet indoklásában is az “életszerűség”. Az “életszerűség” önmagában sokszor alkalmas az ügylet megdöntésére, pl. ki vesz meg befektetésnek egy 8 millió forint tartozással rendelkező üres céget, látva, hogy már korábban húsz esetben tett ilyet? Életszerűtlen. “Életszerűtlen az ügy valamennyi körülményét vizsgálva, mérlegelve“. Mi az életszerűtlen? Az, hogy a “vevői” szándék az üzletrész megvásárlására valós volt, és valós volt az ügyletkötési szándék, magyarán életszerűtlen, hogy az eladó abban a hitben adta el a cégét, hogy a vevő tényleg megveszi azt, azzal kezd valamit. Ezen a ponton sok cégátvételben érintett volt cégvezető vitatkozik a bíróságon, olvasva az ítéletet, érvel az ügyvédjének, az eredmény majdnem mindig ugyanaz: bíróság által kimondott megvalósuló büntetőjogi tényállás(ok), és a résztvevők elleni marasztaló ítélet.

A valós akarati szándék hiányzik – és ez a kulcs. A valós akarati szándék az üzletrész, cég megszerzése, valamilyen cégtulajdonlásból eredő pozitív anyagi érdekeltség kell legyen, az nem a szerződés aláírása, hanem az üzletrész, és cég megszerzése kell legyen, nem pedig ennek eszközéül szolgáló irat aláírásáért kapott pénz. A cél normális esetben a cég megszerzése, hogy annak tevékenységéből eredményt, pozitív forintosítható eredményt érjenek el, az nem normális, és nem csak nem normális színlelt ügylet, ha valaki azért ír alá egy papírhalmazt, mert magáért az aláírásért, az akarati szándék papíron történő színleléséért ellenszolgáltatás kap – ÉS ITT A LÉNYEG!!!!

további problémák:

b., a cégátvételben eladó nem szabadul a korábban beállt büntetőjogi módozatoktól, maximum nehezebb bizonyítani, ha a bizonylatok eltűnnek.

c., azt hozzá kell tenni, hogy ha van a NAV-nál, felszámolónál egy határeset, azaz egy olyan ügy, ahol a revizor, felszámoló vacilál  mit tegyen, akkor abban a pillanatban, amint kiderül, hogy a cég értékesítésre került, un. cégátvétellel, a céget értékesítő a lehető legrosszabb irányba viszi tovább a saját ügyét, ha rosszhiszeműséget látnak, márpedig a hivatalok az un. cégátvételt mindig rosszhiszemű magatartásként kezelik, nem lesz vitás a volt cégtulajdonosok, volt ügyvezető(k) elleni eljárás kimenete. A cégátvétel a lehető legrosszabb választás, még kritikus helyzetben is. Az un. cégátvétel semmire sem jó megoldás.

2. Egyéb Gt-ből, Cégtörvényből, Csődtörvényből, polgárjogból eredő egyéb – nem büntetőjogi – negatív jogi konzekvenciák

Először is, ami a legfontosabb: a betéti társaság beltagja, a kilépés után is felel alaphelyzetben, és mindig azokért a tartozásokért, amelyek akkor keletkeztek, amikor a cégben beltag volt.

Kft tagok, ügyvezető is felel a cégértékesítés után

Az ide vonatkozó következményekről részben írtam a felelősség-áttörés címet viselő cikkben. A cikk azokat az eseteket tárgyalja, amikor valaki kft tagként, ügyvezetőként korlátlanul felel személyes vagyonával. Ez mellett az átruházó nem alapíthat céget, akár öt évig, azaz nem lehet új cégben ügyvezető, többségi tulajdonos. Ezt a Gt. 5.§-a 23. §-a szabályozza, ez mellett az adóregisztráció is szűri az ilyen cégvezetőket. A cégátvétel révén átruházott cégek sorsa legtöbb esetben hivatalbóli törlés, kényszer-végelszámolás lesz, ami eltiltási indok. Ha egy céget törölnek a cégjegyzékből hivatalból, akkor a regnáló, de az előző évben ügyvezetői tisztséget betöltő személy is eltiltás alá kerül, mégpedig 5 évre! Ezt nagyon sokan nem tudják, 50 cégvezetőből kb. 49 nem tud ezekről a szabályokról! Általában ezekre egy új cég alapítása esetén, vagy cégvásárálás esetén derül fény, amikor is a eljárás megakad, hidegzuhany.

3. A cégátvétel még a legalapvetőbb joghatást sem éri el, azaz a cégbíróság nem vezeti át érvényesen a tulajdonos-ügyvezető változást, mivel az adóregisztrációra vonatkozó szabályoknak, feltételeknek nem felel meg az új ügyvezető, többségi tulajdonos

A cégbíróság a NAV felé megküldi az új ügyvezető, többségi tulajdonosok személyi adatait, amely visszajelez, magyarán: vizsgálja,  fenn áll-e az adóregisztrációra vonatkozó passzusokban szereplő akadály vagy sem. Ha igen, akkor a cégbíróság felszólítja a céget, az akadály elhárítására. Ha ennek nem tesz eleget, tehát az akadály fennáll, ami jellemző ilyenkor, akkor a cégbíróság elutasítja a változás bejegyzését. Gyakorlatilag: a cégátvételért kifizetett pénzt elbukja a céget átadó, régi tulajdonos, és kialakul egy visszás jogi helyzet: szerződései, társasági iratai vannak, de ez nem jár együtt cégbírósági bejegyző aktussal.

2013. évi sláger: a “professzionális” külföldi céggel történő “garanciákkal” megspékelt un. cégátvétel.

A cégátvétel során a vevő egy külföldi cég, legyen mondjuk amerikai. Itt a külföldi céget csak azért hozzák be a cégátvétel-be, mert jobban hangzik az ügyfél szemében, jogi jelentősége nincs. Mondhatjuk, hogy a 2013-as külföldi céges cégátvétel csak marketingfogás, amely nélkülöz valós, tényleges értékkel bíró hozzáadott plusz jogi biztosítékot. Ígérnek persze garanciát, meg olyat, hogy a cégátvétel során ügyvezetővé kinevezett személy nem hajléktalan. A lényeg ebben az esetben is változatlan: a büntetőjogi tényállás, és egyéb negatív konzekvenciák nem attól függnek, hogy magyar, külföldi-e az átvevő – az teljesen irreleváns. Lehet az átvevő akár a vatikáni bank is, az ügylet tartalma, a fizetségért ügylet színlelése (fizetnek a vevőknek, hogy színleljenek vevői “valós” akaratot) a lényege, és a központi elem. Az átvevő, leendő ügyvezető személye is irreleváns, tartozásokkal terhelt cégeket néhány ezer, tízezer forintért nem olyan személy vesz át, válik ügyvezetővé, aki jól szituált, de ez teljesen mindegy. A jogi megítélés során teljesen mindegy, hogy milyen ruhában van az átvevő, teljesen mindegy az átvevő cég honossága

A 2013-as amerikai, vagy más külföldi céges verzióban a hirdetésben, weboldalon, lehetőleg érdemi kapcsolati információ nincs, valós kontakt személynév, kapcsolati pontos irodacím soha, ahova bemehetünk, akár később reklamálhatunk, telefonszám is hiányzik az új 2013-as külföldi céges történetből – még mindig. Ebben sem változott semmi.

A cégátvétel tárgyát képező cég új tulajdonosa teljesen mindegy, hogy magyar állampolgár-e, külföldi cég, a cég ügyvezetője (ez kft-re, zrt igaz) csak természetes személy lehet, innéttől kezdve is még formailag is szinte ugyanaz az amerikai, vagy bármilyen jól hangzó külföldi cégátvétel verzió, hisz a külföldi cég nem tud megjelenni vezető tisztségviselőként, csak tulajdonosként.

Ha mindegy gyakorlatilag ugyanaz, akkor mire jó a külföldi, pl. amerikai céges cégátvétel? Mi ebben a nóvum? Semmi. A külföldi cég csak reklámfogás, a cégátvételért fizető vevő kételyinek eloszlatására, megfogására.

Garanciát pedig mire kérünk? Egy bűncselekményre, amiben magunk is részt vettünk? Később pereljük a tettes társat, társtettest, felbújtót stb. hogy a bűncselekmény lelepleződött? Olyan személlyel fogunk szemben állni, akinek fizettünk, hogy takarítsa el – rosszul – a problémás cégünket, feltehetőleg cégünk könyvelése, irataink is náluk landolnak?

Az eljáró ellenjegyző ügyvédnek pedig a külföldi céges cégátvétel pedig még veszélyesebb, mint a hagyományos cégátvétel. Miért veszélyesebb? Mert a külföldi cég esetében speciális dokumentációt, körültekintést igényel a cégátvétel, amely felett átsiklanak, vagy nem ismerik a szabályokat, és így még könnyebb hibát találni az ügyvédi eljárásban – így könnyebb vallomást, együttműködést kicsiholni a hatóságok részéről. Hozzávetőlegesen tíz külföldi céges ilyen ügyletből – saját becslésem szerint – kilenc legalább nem felel meg még a formai szabályoknak sem.

Az új módszerek csak látszólag finomodnak, látszólag “professzionálisabbak” – mint hirdetik – a lényeg, kimenetel ugyanaz. Az új módszerek marketing szempontból csiszoltabbak csak, könnyebben csábítják a cégátvételen gondolkodó potenciális vevőt cselekvésre, megrendelésre. Azon kívül minden ugyanaz, a jogi megítélés, az egész az ügyvéd oldaláról még rosszabb is lehet, amit az előző bekezdésben leírtam.

A cégátvétellel foglalkozók egy komoly hányada az általa végzett tevékenység után még sohasem került szembe a rendőrséggel (vagy került, és kidolgozott egy általa már előre jónak vélelmezett új buta verziót), mondjuk így: nem  mérettetett meg az általa végzett ügylet egyetlen hatóság előtt sem, miért is? Mert még csak mostanában kezdték, az ügyek lefutásával nincsenek tisztában, mert amennyiben tisztában lennének, nem hirdetnének ilyet. Akkor tudnák, hogy az un. cégátvételes tevékenységük védhetetlen a hatóságok, és ami a legfontosabb: a védhetetlen a bíróságok előtt. Persze erre majd ráeszmélnek, ráeszmél sok megvezetett, pórul járt ember is, akik akkor már futhatnak a pénzük után. Azt még hozzáteszem, hogy mivel a cégátvétel során az adott problémás céget mindig ugyanazzal a céggel (pl. amerikai) veszik át, ezért két-három kattintással fel tudja bármelyik külső szemlélő, hatóság térképezni az összes általuk átvett problémás céget, tálcán kínálják magukat, az esetlegesen tanúskodókat a hatóságoknak, a végkimenetel nem kétséges.

TANÁCS

Ha cégével problémája van, tartozással terhelt a cége, amit úgy érez nem tud kifizetni, nincs pénze könyveltetni a cégét, semmiképpen se adja fejét un. cégátvételre. Helyette kérjen inkább felszámolást. A felszámolás egy sokszor jogszerű, igazolható végstádiuma az üzleti tevékenységnek. Nem mehet minden cég jól, nem sikerülhet minden, főleg nem a mai zaklatott világban, ahol minden, konkurensek, piaci körülmények, jogszabályok, napról napra változnak. A felszámolás nem jár automatikus eltiltással, ez nagyon fontos! Ha cégét cégátvétel révén eladja kalandorokon, ígérgetőkön keresztül, komoly jogi hátrányba kerül ahhoz képest, mint ha azt felszámolták volna. Senki sem számíthat a hatóságok előtt jóindulatra, akkor ha cégét ismeretleneknek, külföldieknek, román, ukrán, szerb stb. állampolgároknak értékesíti, mindenki tudja miről van szó, ez rosszhiszemű magatartás, melyet ma már jogszabály, sok passzus szankcionál. Ha ilyet teszünk, azzal csak olajat öntünk a tűzre.

Gálusz Gábor


máj 1 2012

Cégalapítás 2012 – változások lecsapódása a statisztikában

2012 a változások éve a cégalapítás világában. 2012. január elsejétől bevezették az adóregisztrációt. Ennek a lényege az, hogy az Adóhatóság, NAV már nem adja ki automatikusan az adószámot a cégalapítás után, a cégbejegyzés előtt (eddig egy automata állapította meg automatikusan- mindenki kapott), hanem akár egy nyolc napig elhúzódó eljárás végén osztják ki azt. Nem csak az időtényező jött be pluszként, hanem akár el is utasíthatják az adószám kiadását, tehát nem kap a cég adószámot bizonyos feltételek beállása esetén – erre jó párszor került sor.   Ha nem kap adószámot a cég, akkor pedig a Cégbíróság elutasítja a bejegyzési kérelmet minden esetben. Tegyük hozzá, az ügyfél cégalapítás előtt kérhet előzetes kontrollt a NAV-tól. Ezt 30 napon belül állítják ki, és 15 napig érvényes. Tudni kell, ez az igazolás csak az adóregisztrációra vonatkozó feltételek teljesülését hivatott vizsgálni-igazolni.

Március 1-től pedig emelkedett a cégalapítás illetéke. Differenciálják a cégalapítókat aszerint, hogy jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaságot akar-e valaki alapítani, vagy pedig a nélkülit. A kft alapítás illetéke 50.000 forint lett, a Bt alapítás illetéke pedig 25.000, korábban mindkettő 15.000 forint volt.

Szigorodtak a szabályok más téren is. Az ellenjegyző ügyvédnek, jogtanácsosnak, cégalapításkor nem elég szemrevételezni az okmányokat, lakcímigazoló kártyát stb. hanem számítógépen egyeztetni kell a központi nyilvántartással. Eddig ez csak lehetőség volt, most már kötelező, és díja is van, ami cca. 1.700 forint magyar magánszemélyek esetében. A Cégbíróság felé igazolni kell a székhelyhasználatot, e-hiteles tulajdoni lapot kell lekérni, melynek díja 3.600 forint.

Eddig egy cégalapítás a topcegalapitas.hu weboldalon keresztül céget alapítóknak 32.000 forintból kijött, most ugyanez, egyszemélyes kft esetében, több mint 70.000 forint, és mindez úgy, hogy a munkadíj nem változott – nem emelkedett!

Nyilván fenti – nem teljes körűen leírt – változtatások erőteljesen kihatottak a cégalapítások számára. 2011 utolsó heteiben, illetve február utolsó hetében drasztikusan nőtt a cégalapítások száma (3299 cégalapítás volt, ami több mint 200%-os emelkedés az előző hónapok áltlágohoz képest), márciustól ez erőteljesen csökkent. Én speciel kb. 40%-os visszaesést prognosztizáltam, a valóság nagyjából 50% körüli. Korábban legalább 800 céget alapítottak hetente, most már a harmadik egymást követő héten kevesebb mint 500, több mint 400 a cégalapítások száma. A legbrutálisabb, a legnagyobb visszaesést produkáló időszak a márciusi változások életbelépésének hete volt, amikor kevesebb mint 300 céget, egész pontosan 269 alapítottak Magyarországon…  ez egy vákuum-időszak jelzőszáma, hisz a várakozások miatt sokan előrehozták a cégalapítást az előző hetekre, a következő három hétben állt be egy cca. 400-450 darabszámra a cégalapítási ráta.

Gyakrabban alapítanak betéti társaságot, ennek oka nyilván az eljárási illeték differencia. Azért az meglepő, hogy egy 35.000 forintos illetékemelkedés, illetve eljárás-lassúbbodás miatt Magyarországon fele annyi céget jegyeznek be, mint korábban. Ha valaki céget akar alapítani, komoly szándékkal, azt nem rettenti vissza, illetve nem rettentheti vissza az cégalapítási, eljárási illeték 35.000-al történő emelkedése. Az, hogy lassabban lehet céget alapítani, (eddig következő napra  be is jegyezték a céget, most egy hetet általában kell várni a bejegyzésre), sem lehet eltántorító indok, hisz ha valaki komoly szándékkal akar céget alapítani, az kivárja azz az egy-két hetet.  A visszaesés nem magyarázható egyéb más folyamatokkal, gondolok itt az adó, egyéb kiadásnövekedéssel járó kormányzati intézkedésékre. Ez abból látszik, hogy a cégalapítási kedv visszaesése, egyértelműen március, azaz a cégjogi-illetékváltozások dátumára tehető, a kormányzati intézkedések ezeket javarészt megelőzték. Kicsit elszomorító a helyzet, hisz ez azt mutatja, hogy a korábbi cégalapítások egy hányada, majdnem, akár fele is, komolytalan volt, mert ha a cégalapítók fele visszalép a cégalapítási szándékától, ha emelkedik az eljárási illeték 35.000 forinttal, akkor nem beszélhetünk másról, csak minden komoly alap, -elhatározás nélküli, mert-miért-ne tömeges cégalapítási “indítékról”. Ha ez igaz, akkor kimondható már ebből a prejudikált “tény”-ből: az elmúlt években alapított cégek egy komoly hányada halálra van ítélve.  Akinek van elképzelése, komoly cégalapítási szándéka, az nem lép vissza néhány tízezer forintos illetékemelkedés, illetve időben egy héttel kitolódott bejegyzés miatt. Azt hiszem, ezt nem kell tovább magyarázni.

Gálusz Gábor