nov 14 2010

Cégeladás, legális (?) cégátvétel….

Jó pár éve “divat” Magyarországon, hogy ha egy cég adósságot, köztartozást halmozott fel, akkor eladják un. közvetítőkön keresztül olyan személyeknek, akiket korábban  nem ismertek, gyakorlatilag, egzaktul: hajléktalanoknak, külföldi állampolgároknak, lecsúszott magyar honfitársaknak.

Azok a cégek, személyek, akik ezzel foglalkoznak, esküdöznek, hogy itt egy legális megoldásról van szó, hisz eladni mindenki azt ad el amit akar, ez évszázadok, évezredek óta élő jogi megoldás, egyik alapvető kontraktusa a mindennapi polgári életnek. Az, hogy valaki adóssággal terhelt céget ad el, vagy sem, az már csak ugye “részletkérdés”.

Korábban a kilencvenes években ezekkel az esetekkel nem foglalkoztak nagyon a nyomozó hatóságok, esetlegesen ha indultak büntetőeljárások, azok bűncselekmény, vagy bizonyítottság hiányában még vádemelésig sem jutottak el. Közben azonban változott a hatóságok, bíróságok hozzáállása…. változott a helyzet, mert egyszerűen tarthatatlanná vált az, hogy bárki, bármikor meg tudott szabadulni . “legális” úton úgy a vállalkozásától, hogy közben nagy tartozást halmozott fel.

Itt külön kell választani az ügy polgári-jogi, és büntető-jogi vonalát. Kezdem utóbbival:)

Az esetek döntő hányadában, tulajdonképpen minden egyes alkalommal, a céget valamilyen ellenjuttatásért értékesítik. Pontosabban: a szerződésben szerepel ellentételezés, visszteher, azaz a vevő, jelen esetben szerencsétlen hajléktalan honfitársunk, vagy külföldi állampolgárunk papíron valamilyen pénzösszegért veszi meg a céget. Itt van az első pont ahol megfogható az ügylet: okirathamisítás. A vevő le fogja tagadni a nyomozó hatóságok előtt azt, hogy bármit is adott volna a cégért, persze eladó állítja, hogy ő pénzt kapott érte, meg ugye még az ügyvéd is, meg ott van az aláírt okirat. A gyakorlat szerint a bíró ilyen esetekben a vevő, azaz a hajléktalan, külföldi személy vallomását fogadja el hitelesnek. Magát senki sem vádolja ugyanis kellő alap nélkül bűncselekménnyel. A többi “résztvevő” vallomásával pedig csak saját magát menti. Súlyosbítja a dolgot, hogy nem csak simán magánokirat-hamisításról beszélünk, – első ránézésre annak tűnhet csak a dolog, hisz magánokiratnak számít magánfelek által aláírt átruházás – hanem közokirathamisításról, intellektuális közokirat-hamisításról, hisz segítségével valótlan tartalommal lett meghamisítva a cégnyilvántartás, amelyből bárki, bármikor közokiratot, cégkivonatot kérhet. A bíró nyilván vizsgálja, mérlegeli a körülményeket, azt, hogy a cég vásárlója korábban pont hasonlóan tartozásokkal terhelt cégeket “vett át”, 1 perc alatt kiderül a cégnyilvántartásból a törölt, és/vagy felszámolt cégek száma stb.

Átruházáskor szinte mindig székhelyváltoztatás, lehetőleg valamelyik székhelyszolgáltatóhoz. A továbbiak? Bevallások elmaradása, NAV revízió során a vezető tisztségviselő nem jelenik meg, éves beszámoló elmarad… adószám felfüggesztés, aztán adószám törlés…. ezekkel párhuzamosan törvényességi felügyeleti eljárás…

Legnagyobb pechje azoknak a cégértékesítőknek van, akik Bt beltagjai, vagy Kkt kültagjai voltak. Természetesen az átruházó okiratban a vevő átvállal minden cégtartozást – nyugtatják eladót ezekkel a sorokkal… csak elfelejtik közölni az eladóval a Gt. 104-ik passzusát, amelyik a következőkről “tudósít”:

“104. § (1) A társaságtól megváló tag – ideértve a társasági részesedését átruházó tagot is – a tagsági jogviszonya megszűnésétől számított ötéves jogvesztő határidőn belül, ugyanúgy felel a társaságnak harmadik személlyel szemben fennálló, a tagsági jogviszonya megszűnése előtt keletkezett tartozásáért, mint ahogy a tagsági jogviszonya fennállta alatt felelt. Ezt a rendelkezést kell megfelelően alkalmazni a megszűnt tag társaságba be nem lépő jogutódjára is.

Tehát marad a cégadósság az átruházás ellenére az értékesítőn… ehhez sajnos társul 2012-től eltiltási szabály, Gt. 5.§. lássuk:

“(6) Nem lehet közkereseti társaság tagja és betéti társaság beltagja, továbbá nem szerezhet gazdasági társaságban közvetlen vagy közvetett többségi befolyást biztosító részesedést az a személy, aki a 104. § (1) bekezdésében foglalt helytállási kötelezettségének nem tett eleget.

és Gt. 23.§.:

“(6) Nem lehet gazdasági társaság vezető tisztségviselője az a személy, aki a 104. § (1) bekezdésében foglalt helytállási kötelezettségének nem tett eleget.

folyt köv…

Az ügy polgárjogi vonalát vázoltam már a topcégalapítás.hu weboldal bal oldalán az érdekességek között. Néhány passzus:

93. § (1) Ha a többségi befolyással (Ptk. 685/B. §) rendelkező tag (részvényes) felelőssége a cég tartozásaiért korlátozott volt, és a céget a cégbíróság megszüntetési eljárást követően törölte a cégjegyzékből úgy, hogy a cég a saját tőkéjének 50 százalékát meghaladó, ki nem elégített tartozást hagyott hátra, a cég hitelezőjének kereseti kérelmére a bíróság megállapítja, hogy a tag (részvényes) korlátlanul felel a cég ki nem elégített tartozásaiért, kivéve, ha a tag (részvényes) bizonyítja, hogy a megszüntetési eljárás bekövetkezéséhez magatartásával nem járult hozzá.

(2) Ha a céget a cégbíróság a megszüntetési eljárást követően törölte a cégjegyzékből úgy, hogy a cég a saját tőkéjének 50 százalékát meghaladó, ki nem elégített tartozást hagyott hátra, a cég hitelezője kereseti kérelmében kérheti annak megállapítását is, hogy a megszüntetési eljárás megindulását megelőző három éven belül részesedését átruházó, többségi befolyással (Ptk. 685/B. §) rendelkező volt tag (részvényes) korlátlanul felel a cég ki nem elégített kötelezettségeiért, kivéve, ha a volt tag (részvényes) bizonyítja, hogy a vagyoni hányada átruházásának időpontjában a cég fizetőképes volt, a vagyonvesztés csak ezt követően következett be, illetve a cég nem volt fizetőképes, de a tag (részvényes) az átruházás során jóhiszeműen járt el.

stb, stb….

Konklúzió: ne “adjunk át” tartozással terhelt céget hajléktalanoknak, ismeretlen külföldi személyeknek! Magunkat sodorjuk veszélybe, sokkal nagyobba, mint ami akkor következett volna be, ha nem tettünk volna ilyet. Ez nem elmélet, ismerek konkrét eseteket, ügyeket.


nov 13 2010

Cégalapítás: adózási forma kiválasztása 1.

Cégalapítás során a cégeljárásban jogi képviseletet ellátó ügyvédnek a formanyomtatványon meg kell adnia az adózás módját.

Ez az általános forgalmi adóra, azaz Áfa-ra vonatkozó választást jelent. Meg kell gondolni, fontolni, hisz az egyes lehetőségek között később csak kötötten lehet “ki-be járni”, általában csak év végén lehet változtatni. Cégalapítás előtt érdemes megkérdezni könyvelőt, hogy a cégalapítás során az ügyvéd a megfelelő információt kapja meg a céget alapítótól. Rossz választás esetén a céget akár anyagilag az ellehetetlenülés szélére sodorhatjuk. Nálunk (http://topcegalapitas.hu) Önt informáljuk részletesen az esetleges adózási lehetőségekről, tekintettel arra, hogy cégcsoportunk könyveléssel is foglalkozik.

Alapvetően azt kell átgondolni, hogy alanyi áfamentességet választunk, vagy normál áfa-szabályok szerint szeretnénk-e adózni. Alanyi áfamentesség választása esetén áfát nem kell felszámítani, igaz le sem lehet vonni áfát a beszerzések után. Ez első hallásra egész jól hangzik, hisz ennyivel olcsóbban adhatjuk az adott terméket, szolgáltatást – hisz nem számítunk fel áfát – miközben versenytársaink igen. Igenám, DE: mivel a beszerzések áfásak, alanyi áfamentes cég azt nem vonhatja le, ezért hiába nem számláz áfát az értékesítések, szolgáltatásnyújtások után, azt mégis tovább kell hárítania, hisz neki a beszerzéskor az áfát meg kellett fizetnie. tehát ha valaki 100+ Áfa-ért beszerez valamit, azaz 125-ért, a termékét nyilván 125+árrésért tudja az ésszerű gazdálkodás mellett értékesíteni. Az áfát felszámító – normál áfával adózó – cég ugyanezt teszi, de ő a beszerzésének áfáját, áfa formájában továbbszámlázhatja. 10 Ft árrés esetén az alanyi mentes számláz 135-öt, – ő áfát nem számíthat fel, de mégis továbbhárítja, az áfás pedig számláz 110+25%áfát, tehát 137.5,et, de ennek 20%-át áfa formájában számlázza tovább, amit a vevő visszaigényelhet.  Így az áfát továbbszámlázó cég ügyfelének a termék 110-be kerül, az alanyi mentestől vásárlónak pedig 135-be…. Így látszólagos előny, gyakorlati értelemben abszolút hátrányba fordult. Alanyi áfamentességet választani akkor éri meg, amikor a beszerzések áfája elenyésző, ilyenek a szolgáltatások szektora, pl. könyvelők, fodrászok stb. -, ill. ahol nagy a hozzáadott érték. Itt a nagy hozzáadott érték után áfát nem kell számítani, és a kis “beszerzési költség” áfája pedig még “lenyelhető” – itt versenyelőny mutatkozik az alanyi áfát számlázó javára. Tehát cégalapítás előtt kérje ki mindenképp könyvelő, adótanácsadó véleményét. Ha nálunk alapít céget ezt helyben megteheti.

folyt. köv.


nov 11 2010

Cégalapítás : cégforma kiválasztása

Az esetek döntő részében két társasági forma szokott számításba jönni:

– BT, azaz Betéti Társaság

– KFT, azaz Korlátolt Felelősségű Társaság

Köztudott, hogy a BT beltagja korlátlanul felel a cég tartozásaiért – a saját vagyonával – , a KFT, korlátolt felelősségű társaság tagja viszont nem. Ez az ami el szokta riasztani a BT cégformában

gondolkodókat e cégforma választásától. Persze felmerül az emberben a kérdés, hogy akkor miért van mégis olyan sok Betéti Társaság, ha a KFT felelősség szempontjából sokkal előnyösebb cégforma?

Mi a BT előnye kérdezhetnénk – mert mégiscsak sokan választották eme cégformát….

A korábbi szabályozás szerint a cég törzstőkéjét, jegyzett tőkéjét bankszámlára be kellett fizetni. A legelső szabályozás szerint az 1 millió forint volt. Ez 1989 környékén nagyon sok pénznek számított, amit nagyon kevesen

tudtak összeadni. Ezért mit tudtak tenni? BT-t alapítottak, ahol nem volt megszabva a jegyzett tőke legkisebb mértéke – igaz korlátlanul is felelt a vagyonával a céget alapító beltag. Mondhatjuk úgy is, hogy a betéti társaságot, BT-t választók nagy része csak kényszerből választotta ezt az előnytelenebb társasági formát.

A jogalkotó szándéka az lehetett, hogy az aki nem “tesz le” 1 milió forintot, az feleljen legalább a saját vagyonával, tehát valamilyen formában a hitelezők védve legyenek. A gyakorlatban azonban, ez a számítás nem jött be.

Ugyanis a KFT cégforma választása esetén a cég törzstőkeszámlájára a pénzt befizették, és másnap le is vették. Vagy ha nem is vették le, az rövid idő alatt elfogyott – és ezek nem is voltak első ránézésre jogszerűtlen dolgok, hisz a cég a pénzével utána gazdálkodik, azért lett a rendelkezésére bocsájtva. Néha előfordul, hogy ügyfelek azt hiszik, hogy ennek a pénznek azaz a jegyzett tőkének folyamatosan meg kell lennie egy számlán – hát igen bizonyos aspektusból nézve ez lehet indokolt is, de ez lehetetlenné tenné a cégek gazdálkodását.

Később az 1 milliót felemelték 3 millióra – infláció, pénz értékvesztése  okából kifolyólag, persze ez már nem felelt meg az induláskori 1 milliós értéknek, de a gyakorlat változatlan maradt, tehát másnap levették a befizetés után a pénzt, a hitelezők tehát nem voltak védve a bankszámlára történő kötelező befizetés ellenére sem. (a jelenlegi szabályozás 500 ezer forintra teszi a jegyzett tőke minimumát)

A jogalkotó az elmúlt években lehetővé tette, hogy a cég a jegyzett tőkéjét ne bankszámlára, hanem a házi pénztárába fizesse be. Tudták, hogy a bankszámlára történő teljesít amúgy sem jelent védelmet a hitelezők szempontjából, legalábbis ez a módszer ehhez kevés volt. Most ha valaki céget akar alapítani elég a cég jegyzett tőkéjét a házi pénztárba befizetni, vagyis erről nyilatkoznia kell ügyvéd előtt, és nem kell a cégalapítás előtt bankba azt befizetni. Ezáltal a cégalapítás gyorsabbá, rugalmasabbá vált.

Ennek hatása megmutatkozik manapság a cégforma kiválasztásánál is. Mivel a cég jegyzett tőkéjének meglétéről nem kell bank igazolás, csak az ügyvezető nyilatkozata, ezért a KFT-t, mint cégformát választók tábora felduzzadt, gyakorlatilag kb. 50 cégből talán egy ha BT társaság – persze ami az új cégalapításokat illeti. Már nincs készpénzmegkötés sem, tehát a cég induló vagyona állhat teljes egészében apportból.

Mivel a társaság kötelezettségeiért alapvetően a saját vagyonával a KFT tagja nem felel, – a BT beltagjával ellentétben – , és a cég alapításának költségei is ugyanazok, ezért a KFT, korlátolt felelősségű társaság, mint cégforma a legelőnyösebb olyan cégforma, aminek nincs más ésszerű alternatívája.


nov 6 2010

Cégalapítás : székhely

Cégalapításkor az egyik minimum, a cég székhelyének megadása. Telephely, fióktelep megadása nem kötelező. Apropó telephely, székhely. Sokan nincsenek tisztában a két fogalommal, azok különbségeivel. A telephely ugyanabban a városban, községben lévő telephelyet jelent, mint ahol a székhely van. A fióktelep pedig a székhely városától, községétől különböző helyen lévő telephely. Külföldön lévő telephely értelemszerűen fióktelepnek számít. Cégalapításkor szabály ilyenkor az, hogy csak akkor jegyezhető be külföldi fióktelep, ha azt a külföldön már helyi Cégbíróság regisztrálta.

A cég székhelyén – a korábbi szabályozással ellentétben – már nem kell üzleti tevékenységet végezni. Ez annyit jelent, hogy a székhely leszűkülhet csak iratátvevő, iratiktató, levelezési címre is – ez külföldön már nagyon régi gyakorlat. Azonban csak postafiókcím nem adható meg a cégnyilvántartásban, a cég társasági szerződésében. A törvény megengedi azt is, hogy maga az ügyvédi iroda legyen a cég székhelye, de csak abban az esetben ha a céget ott alapították.

Ha a cég székhelye csak “iratfogadó” hely, azesetben van lehetőség megadni központi ügyintézési helyet.

A jelenlegi szabályozás szerint az eljáró cégalapítás végző ügyvédnek ellenőriznie kell a székhelyhasználat jogszerűségét. Ez a gyakrlatban annyit jelent, hogy az ügyvéd kér pl. bérleti szerződést, székhelyhasználati hozzájárulást vagy valami olyan okiratot, amellyel az alapítók tudják igazolni azt, hogy a székhelyhez jogilag közük van, hacsak használati szinten is. Persze a tulajdoni lap ellenőrzése ez esetben sem maradhat el, az más kérdés, hogy földhivatalba manapság már kevés ügyvéd küldi az ügyfelet, tekintve az elektronikus lekérdezés lehetőségére.(TAKARNET)

Ami fontos a székhellyel kapcsolatban: cégtábla.

Ezzel kapcsolatban egzakt meghatározás nem ismeretes,  ami alapvető igény bírósági állásfoglalás alapján azaz, hogy annak ellen kell tudnia állnia külső behatásokra. Ez annyit jelent, hogy pl. egy egyszerűen kihelyezett nyomtatott papírlap ilyen célra nem felel meg, annak viszonylag tartósnak kell lennie. Cégtábla nem megléte esetén felfüggeszthetik a cég adószámát, és kérhetik akár az adószám, illetve a cég törlésére irányuló eljárás megindítását is.


nov 3 2010

Cégalapítás – cégnév 2.

A gyakorlatban azt eldönteni előre, hogy egy cégnevet a Cégbíróság elfogad-e nagyon nehéz, 100%.-os recept nincsen. Nagy valószínűséggel ami kb. 95%, azért megfelelő szakember el tudja dönteni, hogy a cégalapítás során megadott cégnév elfogadható-e vagy sem. Mire figyeljünk, milyen kritikériumoknak kell megfelelni a gyakorlatban?

A cégnévnek markánsan különböznie kell minden létező cégnévtől. Ez gyakorlatban annyit jelent, hogy a cég vezérszavának, (első tagjának), legalább 4-5 karakterrel el kell térnie a Cégnyilvántartásban már szereplő cégnévtől. Szándékosan írtam már “szereplő”-t, és nem “létező” cégnevet. Ugyanis a Cégbíróság név szempontjából foglaltnak tekinti a már törölt, felszámolt, megszűnt cégek neveit is. Ha egy céget töröltek 1995-ben pl., akkor azt  már nem válaszhatja senki sem, sőt attól 4-5 karakterrel el kell térni.

A profilbeli különbség alapvetően nem számít eltérésnek. Tehát ha egy Cégjegyzékben szereplő cégnévhez erősen hasonlít a kitalált cégnevünk, nem megoldás, ha hozzátessszük pl. a “kereskedelmi” kifejezést, mint profilt.

Profil  megadása már nem kötelező, manapság viszonylag ritka. A Cégbíróság cégalapításkor, cégnévmódosításkor számeltérést már nem enged meg. Annak idején divat volt az, hogy ha  már létezett egy cégnév, akkor azt gyorsan kiegészítették egy évszámmal. Ugyan a számtoldás, évszámtoldás nem tiltott, de ez nem számít eltérésnekj. Pl. A “Grand Buda Kft” létezp cégnév, akkor a “Grand Buda 2010”-et a Cégbíróság a legújabb gyakorlat szerint nem fogja akceptálni.

Települések cégnévben történő szerepeltetése külön engedélyhez kötött, ezt csatolni kell a cégbejegyzés kérelmezésekor.

Írásjelek, kötőjelek, pontok stb. beillesztése a cégnévbe  megint csak nem számít eltérésnek.

Nem kell megijednie annak, aki attól tart, hogy a nem megfelelő Cégnév választása miatt felesleges költségekbe veri magát… a cégalapításkor befizetett illetéket kétszer fel lehet használni, tehát mégegyszer – egy esetleges elutasító végzés után – nem kell mégegyszer megtérítenie azt. Az eljáró ügyvédek többsége sem kér ilyenkor plusz felárat, tehát közvetlen anyagi vonzata nincs egy újabb kérelemnek, csupán időkiesés – ennek elkerülése  miatt kell megfelelő, tapasztalt szakembert választani a cégalapítás lebonyolítására.