Cégalapítás, kft alapítás, cégmódosítás blog

2012 a változások éve a cégalapítás világában. 2012. január elsejétől bevezették az adóregisztrációt. Ennek a lényege az, hogy az Adóhatóság, NAV már nem adja ki automatikusan az adószámot a cégalapítás után, a cégbejegyzés előtt (eddig egy automata állapította meg automatikusan- mindenki kapott), hanem akár egy nyolc napig elhúzódó eljárás végén osztják ki azt. Nem csak az időtényező jött be pluszként, hanem akár el is utasíthatják az adószám kiadását, tehát nem kap a cég adószámot bizonyos feltételek beállása esetén – erre jó párszor került sor.   Ha nem kap adószámot a cég, akkor pedig a Cégbíróság elutasítja a bejegyzési kérelmet minden esetben.

Március 1-től pedig emelkedett a cégalapítás illetéke. Differenciálják a cégalapítókat aszerint, hogy jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaságot akar-e valaki alapítani, vagy pedig anélkülit. A kft alapítás illetéke 50.000 forint lett, a Bt alapítás illetéke pedig 25.000, korábban mindkettő 15.000 forint volt.

Szigorodtak a szabályok más téren is. Az ellenjegyző ügyvédnek, jogtanácsosnak, cégalapításkor nem elég szemrevételezni az okmányokat, lakcímigazoló kártyát stb. hanem számítógépen egyeztetni kell a központi nyilvántartással. Eddig ez csak lehetőség volt, most már kötelező, és díja is van, ami cca. 1.700 forint magyar magánszemélyek esetében. A Cégbíróság felé igazolni kell a székhelyhasználatot, e-hiteles tulajdoni lapot kell lekérni, melynek díja 3.600 forint.

Eddig egy cégalapítás a topcegalapitas.hu weboldalon keresztül céget alapítóknak 32.000 forintból kijött, most ugyanez, egyszemélyes kft esetében, több mint 70.000 forint, és a munkadíj nem változott – nem emelkedett!

Nyilván fenti – nem teljes körűen leírt – változtatások erőteljesen kihatottak a cégalapítások számára. 2011 utolsó heteiben, illetve február utolsó hetében drasztikusan nőtt a cégalapítások száma, márciustól ez erőteljesen csökkent. Én speciel kb. 40%-os visszaesést prognosztizáltam, a valóság nagyjából 50% körüli. Korábban legalább 800 céget alapítottak hetente, most már a harmadik egymást követő héten kevesebb mint 500, több mint 400 a cégalapítások száma. A legbrutálisabb, a legnagyobb visszaesést produkáló időszak a márciusi változások életbelépésének hete volt, amikor kevesebb mint 300 céget alapítottak Magyarországon…  ez egy vákuum-időszak jelzőszáma, hisz a várakozások miatt sokan előrehozták a cégalapítást az előző hetekre, a következő három hétben állt be egy cca. 400-450 darabszámra a cégalapítási ráta.

Gyakrabban alapítanak betéti társaságot, ennek oka nyilván az eljárási illeték differencia. Azért az meglepő, hogy egy 35.000 forintos illetékemelkedés, illetve eljárás-lassúbbodás miatt, Magyarországon fele annyi céget jegyeznek be, mint korábban. Ha valaki céget akar alapítani, komoly szándékkal, azt nem rettenti vissza, illetve nem rettentheti vissza az eljárási illeték 35.000-al történő emelkedése. Az, hogy lassabban lehet céget alapítani, (eddig következő napra is be jegyzeték a céget, most egy hetet általában kell várni a bejegyzésre), sem lehet eltántorító indok, hisz ha valaki komoly szándékkal akat céget alapítani, az kivárja az egy-két hetet.  A visszaesés nem magyarázható egyéb más folyamatokkal, gondolok itt az adó, egyéb kiadásnövekedéssel járó kormányzati intézkedésékre. Ez abból látszik, hogy a cégalapítási kedv visszaesése, egyértelműen március, azaz a cégjogi-illetékváltozások dátumára tehető, a kormányzati intézkedések ezeket javarészt megelőzték. Kicsit elszomorító a helyzet, hisz ez azt mutatja, hogy a korábbi cégalapítások egy hányada, majdnem, akár fele is, komolytalan volt, ha cégalapítók fele visszalépett volna akkor, ha kiderül, az illeték emelkedik 35.000 forinttal, vagy hosszabb a bejegyzés. Akinek van elképzelése, komoly cégalapítási szándéka, az nem lép vissza néhány tízezer forintos illetékemelkedés, illetve időben kitolódott bejegyzés miatt.

Gálusz Gábor

Korábban írtam az un. “cégátvétel”-ről, mint a felszámolás előtti sajátos magyar alternatíváról. Azt is kifejtettem, hogy ennek komoly büntetőjogi és polgárjogi vonzatai vannak, és senki se válassza ezt a módozatot.

Sokan azért választják ezt a megoldási formát, mert abban a hitben vannak, - és ehhez kapcsolódóan meg sem győződnek az aktuális szabályozásról – , hogy amennyiben a kijelölt felszámoló tőlük, mint vezető tisztségviselőtől, “ügyvezető”-től veszi át a cégjegyzést, magyarán a cégük felszámolásba fordul át, eltilásra kerülnek. Nos ez jó ideje már a múlté…

A hatályos szabályozás önmagában a felszámolást, mint aktust a volt ügyvezető szempontjából eltiltással nem szakncionálja. Ennek a jogalkotó szempontjából lehet olyan oka, hogy sok cég nem a cégvezető/cégvezetők rosszhiszeműsége miatt dőlt be – bár erre is volt számtalan példa, hanem azért mert a gazdaségi környezet megváltozott, a piaci viszonyok rossz irányba mozdultak, illetve a partnerek maguk is bedőltek, nem fizettek, amiről a felszámolás alatt lévő cégvezetőnk egyáltalán – legalábbis szándékosan – nem tehetett.

Amennyiben cége felszámolás alá kerül, jogerősen a bíróság kimondja ennek tényét, illetve törlik a cégét felszámolás utolsó stációjanként a cégjegyzékből, nem kap eltiltást. Nyugodtan alapíthat másik céget, ennek alaphelyzetben semmiféle joghátránya nincsen. Viszont ha cégét később fel nem lelhető külföldieknek, hajléktalanoknak értékesíti, annak komoly jogi következményei lehetnek, melyeket, mint említettem tárgyaltam már egyik előző cikkemben.

Ehhez kapcsoljuk hozzá azt, hogy egyre több cég kér információt partnereiről, potenciális partnereiről. Ezt többnyire  nagyobb vállalkozások teszik, pl. bankok. A cégjegyzékből, céginformácis adatbázisból egy szakértő szem néhány perc alatt meg tudja állapítani, ha valaki korábban, akár 15 évvel korábban is ilyen módon tűntetett el céget. És ki az aki kérem, olyannal szeretne üzletelni, olyannak szeretne hitelezni, aki korábban, egész egyszerűen egy tollvonással tüntetett el céget, nevezze azt bármennyire “legalális” megoldásnak is.

El fog jönni az az idő, amikor kizáró ok lesz ez, illetve súlyozottan fog számítani az iyen esemény egy hitelfelvételkor. Ezeket a következményeket az ezzel foglalkozók elhallgatják, mert érdekükben áll elhallgatni – és Ön prul járhat akár egy életere is. Gondolja meg, mielőtt fejét un. cégátvételre adná!!!!

A hatályos szabályozás kizárólag a közfeladatot ellátó szerveknek biztosítja a cégjegyzékbe bejegyzett lakóhely adatok automatikus megismerését. Mások csak külön kérelemre, a törvényes jogcím megjelölésével és díjfizetés mellett juthatnak hozzá a lakcímadatokhoz. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) által előkészített javaslat a forgalom biztonságának, a hitelezői érdekek érvényesülésének erősítése, valamint az adminisztratív terhek csökkentése érdekében mindenki számára teljes körűen nyilvánossá tenné a cégnyilvántartásban szereplő összes adatot.

Így a tagok, vezető tisztségviselők, felügyelő bizottsági tagok lakcímadatai is megismerhetőek lennének. Mindez azt jelenti, hogy mind az e-Cégjegyzékben, mind pedig a cégkivonatokban, cégiratokban (társasági szerződés) és a Cégközlönyben közzétett végzésekben is külön kérelem nélkül, automatikusan megjelennek majd a lakóhelyre vonatkozó információk.

A jövő év elejétől a Fővárosi Ítélőtábla is elektronikus eljárás keretében bírálhatja el cégbejegyzést elutasító végzést, ami azért fontos, mert ennek következtében a fellebbezések intézése jóval gyorsabbá válik, a bíróság adminisztrációs terhei pedig csökkennek.

Bár tevékenységre jellemző kereset (tjk) alkalmazásával végleg szakított a kormány, továbbra se sikerül elérni, hogy a társaság működésében személyesen és ténylegesen közreműködő tag fogalmát és a társadalombiztosítási (tb) vonatkozásait a hivatal helyesen kezelje. A tévhiteivel a hivatal nemcsak az érintetteket zavarja össze, de a bíróságok körében is megbontja az egységes gyakorlatot.

A jogviszonyokat alapvető jogszabályok határozzák meg, mint például a Munka törvénykönyve (Munka tvk.), vagy a Polgári törvénykönyv (Ptk.) és a Gazdasági társaságokról szóló törvény (Gt.). Az így létrejövő jogviszonyokkal kapcsolatban tartalmaz a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra vonatkozó megállapításokat a tb törvény (Tbj), amely e szolgáltatások fedezetéről is rendelkezik.

A téves megközelítés legfőbb oka, hogy az adóhatóság önállóan, ez utóbbi törvényből vezetik le a tb kötelezettségeket, nem veszi figyelembe, hogy a tagi közreműködésnek egyéb törvényi kellékei is szükségesek ehhez. A törvényi kellékeket a Gt-ből szóló törvényből és a Ptk.-ból kell levezetni és célszerűen cégformánként kell azt vizsgálni

Betéti társaságok (közkereseti társaságok) esetén

A törvény előírása szerint a társaság bármely tagja a társasági szerződés rendelkezése vagy a többi taggal való külön megállapodás alapján személyesen közreműködhet a társaság tevékenységében, de nem minősül ilyen tevékenységnek az üzletvezetés és a képviselet ellátása, valamint a munkaviszony és a Ptk. szerint jogviszony.

A díjazás lehetséges, de nem kötelező kellék (Gt. 91. §). Ebben a körben nem kizárólagos a társasági szerződés rendelkezése, elég, ha van, vagy akár csak vélelmezhető a tagok közti megállapodás. Ezt általában az adóhatóság akkor vélelmezheti, ha van a közreműködésre utaló egyéb jel, pl. ha a betéti társaságnak van árbevétele és nincs alvállalkozója vagy közvetített szolgáltatása. Ilyenkor beltag legfeljebb csak színleli, hogy a tevékenységben nem működik közre, a tagok közti megállapodás palástolt tartalma a bevételszerző tevékenység és a tb-járulék elkerülése.

Amennyiben azonban a palástolt tartalom hiányzik akkor is vélelmezhető a közreműködés, amit az adóhatóság a gyanútlan beltag nyilatkoztatásával tud bizonyítani, ezért az ilyen nyilatkozatok tekintetében a beltagnak nem lenne szabad tájékozott szakember támogatása nélkül beszélni a revizorok előtt.

Korlátolt felelősségű társaság esetén

A jogszabály szerint a társaság tagjai egyéb vagyoni értékű szolgáltatás (a továbbiakban: mellékszolgáltatás) teljesítésére is kötelezettséget vállalhatnak. A tagok által – nem választott tisztségviselőként – végzett személyes munkavégzés is mellékszolgáltatásnak minősülhet, ha nem munkaviszonyon vagy polgári jogi jogviszonyon alapul.

A mellékszolgáltatás teljesítésének feltételeit a társasági szerződésben kell szabályozni (Gt. 119. § (1)). Bár az előírás egyértelmű ama tekintetben, hogy a társasági szerződésben való szabályozás törvényi kelléke a mellékszolgáltatásnak, mégis ezt az adóhatóság legszívesebben mellőzné. Pedig ennek hiányában a közreműködés helyett csak megbízási jogviszonyról lehet szó, ha az illető nem áll munkaviszonyban a céggel. A megbízási jogviszony a Ptk-ra alapul, nem előírás, hogy a feltételeit a felek írásba foglalják és csak akkor teremt tb-kötelezettséget, ha van kapott díjazás és az havi arányos összege meghaladja a minimálbér 30 százalékát. (A 10 százalék költséghányad levonása után).

Az adóhatóság Debrecenben hozott döntése a fentiekkel ellentétben új álláspontra helyezkedett. Történt ugyanis, hogy egy próbavásárlás során egy kft. egyik tulajdonosát a pénztárgép mögött találták a revizorok, és bár a kft. társasági szerződésében ilyen rendelkezés nem volt, vélelmezték, hogy be nem jelentett biztosított, amiért mulasztási bírságot szabtak ki. Bár a cég mindvégig arra hivatkozott, hogy nem lehetne biztosított, csak megbízott (aki nem kap díjazást) az adóhatóság hajthatatlan maradt. A határozatot elbírálta a megyei bíróság és a Legfelsőbb Bíróság (LB) is, de nem találtak kivetnivalót az APEH érvelésében (Kfv.I.35.151/2008/5.szám). A hatóság arra hivatkozott, hogy a kérdéses jogviszony azért jött létre, mert a Tbj. tartalmazza azt a rendelkezést, hogy biztosított az a társas vállalkozó, aki ténylegesen és személyesen közreműködik (Tbj.4.§ (d)). Csakhogy a közreműködés törvényi kellékei hiányoztak.

Az LB álláspontjával szemben a Fővárosi Ítélőtábla másként gondolja. Egy ítéletben (13. Cgf. 40.536/2003. sz., BH 2004/154) kimondták, hogy a közreműködés egy Kft-ben nem jön létre magától, ha azt a társasági szerződésben a tagok nem rögzítik. Ebből következően az LB tévedhetett a felülvizsgálat során, azonban lévén, hogy a közigazgatási eljárásokról szóló törvény szerint tilos egy bíróság által elbírált ügyben új eljárást kezdeményezni az APEH illetékesei nem tudnak intézkedni, még ha a szándék meg is lenne. Egyébiránt a közigazgatási szabályok pongyolán fogalmaznak, hiszen új eljárást említenek, holott egy felügyeleti intézkedés ugyanazon eljárásba tartozó eljárási cselekmény.

Az, hogy ki minősül társas vállalkozónak egy kisvállalkozás esetében azért lehet létfontosságú, mert a be nem jelentett biztosított esetében megszűnt az adóhatóság méltányolási jogköre, a bírság egy sima képlet: be nem jelentett biztosított * egymillió forint.

Jó pár éve “divat” Magyarországon, hogy ha egy cég adósságot, köztartozást halmozott fel, akkor eladják un. közvetítőkön keresztül olyan személyeknek, akiket korábban  nem ismertek, gyakorlatilag, egzaktul: hajléktalanoknak, külföldi állampolgároknak, lecsúszott magyar honfitársaknak.

Azok a cégek, személyek, akik ezzel foglalkoznak, esküdöznek, hogy itt egy legális megoldásról van szó, hisz eladni mindenki azt ad el amit akar, ez évszázadok, évezredek óta élő jogi megoldás, egyik alapvető kontraktusa a mindennapi polgári életnek. Az, hogy valaki adóssággal terhelt céget ad el, vagy sem, az már csak ugye “részletkérdés”.

Korábban a kilencvenes években ezekkel az esetekkel nem foglalkoztak nagyon a nyomozó hatóságok, esetlegesen ha indultak büntetőeljárások, azok bűncselekmény, vagy bizonyítottság hiányában még vádemelésig sem jutottak el. Közben azonban változott a hatóságok, bíróságok hozzáállása…. változott a helyzet, mert egyszerűen tarthatatlanná vált az, hogy bárki, bármikor meg tudott szabadulni . “legális” úton úgy a vállalkozásától, hogy közben nagy tartozást halmozott fel.

Itt külön kell választani az ügy polgári-jogi, és büntető-jogi vonalát. Kezdem utóbbival:)

Az esetek döntő hányadában, tulajdonképpen minden egyes alkalommal, a céget valamilyen ellenjuttatásért értékesítik. Pontosabban: a szerződésben szerepel ellentételezés, visszteher, azaz a vevő, jelen esetben szerencsétlen hajléktalan honfitársunk, vagy külföldi állampolgárunk papíron valamilyen pénzösszegért veszi meg a céget. Itt van az első pont ahol megfogható az ügylet: okirathamisítás. A vevő le fogja tagadni a nyomozó hatóságok előtt azt, hogy bármit is adott volna a cégért, persze eladó állítja, hogy ő pénzt kapott érte, meg ugye még az ügyvéd is, meg ott van az aláírt okirat. A gyakorlat szerint a bíró ilyen esetekben a vevő, azaz a hajléktalan, külföldi személy vallomását fogadja el hitelesnek. Magát senki sem vádolja ugyanis kellő alap nélkül bűncselekménnyel. A többi “résztvevő” vallomásával pedig csak saját magát menti. Súlyosbítja a dolgot, hogy nem csak simán magánokirat-hamisításról beszélünk, – első ránézésre annak tűnhet csak a dolog, hisz magánokiratnak számít magánfelek által aláírt átruházás – hanem közokirathamisításról, intellektuális közokirat-hamisításról, hisz segítségével valótlan tartalommal lett meghamisítva a cégnyilvántartás, amelyből bárki, bármikor közokiratot, cégkivonatot kérhet. A bíró nyilván vizsgálja, mérlegeli a körülményeket, azt, hogy a cég vásárlója korábban pont hasonlóan tartozásokkal terhelt cégeket “vett át”, 1 perc alatt kiderül a cégnyilvántartásból a törölt, és/vagy felszámolt cégek száma stb.

Átruházáskor szinte mindig székhelyváltoztatás, lehetőleg valamelyik székhelyszolgáltatóhoz. A továbbiak? Bevallások elmaradása, NAV revízió során a vezető tisztségviselő nem jelenik meg, éves beszámoló elmarad… adószám felfüggesztés, aztán adószám törlés…. ezekkel párhuzamosan törvényességi felügyeleti eljárás…

Legnagyobb pechje azoknak a cégértékesítőknek van, akik Bt beltagjai, vagy Kkt kültagjai voltak. Természetesen az átruházó okiratban a vevő átvállal minden cégtartozást – nyugtatják eladót ezekkel a sorokkal… csak elfelejtik közölni az eladóval a Gt. 104-ik passzusát, amelyik a következőkről “tudósít”:

“104. § (1) A társaságtól megváló tag – ideértve a társasági részesedését átruházó tagot is – a tagsági jogviszonya megszűnésétől számított ötéves jogvesztő határidőn belül, ugyanúgy felel a társaságnak harmadik személlyel szemben fennálló, a tagsági jogviszonya megszűnése előtt keletkezett tartozásáért, mint ahogy a tagsági jogviszonya fennállta alatt felelt. Ezt a rendelkezést kell megfelelően alkalmazni a megszűnt tag társaságba be nem lépő jogutódjára is.“

Tehát marad a cégadósság az átruházás ellenére az értékesítőn… ehhez sajnos társul 2012-től eltiltási szabály, Gt. 5.§. lássuk:

“(6) Nem lehet közkereseti társaság tagja és betéti társaság beltagja, továbbá nem szerezhet gazdasági társaságban közvetlen vagy közvetett többségi befolyást biztosító részesedést az a személy, aki a 104. § (1) bekezdésében foglalt helytállási kötelezettségének nem tett eleget.“

és Gt. 23.§.:

“(6) Nem lehet gazdasági társaság vezető tisztségviselője az a személy, aki a 104. § (1) bekezdésében foglalt helytállási kötelezettségének nem tett eleget.“

folyt köv…

Az ügy polgárjogi vonalát vázoltam már a topcégalapítás.hu weboldal bal oldalán az érdekességek között. Néhány passzus:

93. § (1) Ha a többségi befolyással (Ptk. 685/B. §) rendelkező tag (részvényes) felelőssége a cég tartozásaiért korlátozott volt, és a céget a cégbíróság megszüntetési eljárást követően törölte a cégjegyzékből úgy, hogy a cég a saját tőkéjének 50 százalékát meghaladó, ki nem elégített tartozást hagyott hátra, a cég hitelezőjének kereseti kérelmére a bíróság megállapítja, hogy a tag (részvényes) korlátlanul felel a cég ki nem elégített tartozásaiért, kivéve, ha a tag (részvényes) bizonyítja, hogy a megszüntetési eljárás bekövetkezéséhez magatartásával nem járult hozzá.

(2) Ha a céget a cégbíróság a megszüntetési eljárást követően törölte a cégjegyzékből úgy, hogy a cég a saját tőkéjének 50 százalékát meghaladó, ki nem elégített tartozást hagyott hátra, a cég hitelezője kereseti kérelmében kérheti annak megállapítását is, hogy a megszüntetési eljárás megindulását megelőző három éven belül részesedését átruházó, többségi befolyással (Ptk. 685/B. §) rendelkező volt tag (részvényes) korlátlanul felel a cég ki nem elégített kötelezettségeiért, kivéve, ha a volt tag (részvényes) bizonyítja, hogy a vagyoni hányada átruházásának időpontjában a cég fizetőképes volt, a vagyonvesztés csak ezt követően következett be, illetve a cég nem volt fizetőképes, de a tag (részvényes) az átruházás során jóhiszeműen járt el.

stb, stb….

Konklúzió: ne “adjunk át” tartozással terhelt céget hajléktalanoknak, ismeretlen külföldi személyeknek! Magunkat sodorjuk veszélybe, sokkal nagyobba, mint ami akkor következett volna be, ha nem tettünk volna ilyet. Ez nem elmélet, ismerek konkrét eseteket, ügyeket.

Cégalapítás során a cégeljárásban jogi képviseletet ellátó ügyvédnek a formanyomtatványon meg kell adnia az adózás módját.

Ez az általános forgalmi adóra, azaz Áfa-ra vonatkozó választást jelent. Meg kell gondolni, fontolni, hisz az egyes lehetőségek között később csak kötötten lehet “ki-be járni”, általában csak év végén lehet változtatni. Cégalapítás előtt érdemes megkérdezni könyvelőt, hogy a cégalapítás során az ügyvéd a megfelelő információt kapja meg a céget alapítótól. Rossz választás esetén a céget akár anyagilag az ellehetetlenülés szélére sodorhatjuk. Nálunk (http://topcegalapitas.hu) Önt informáljuk részletesen az esetleges adózási lehetőségekről, tekintettel arra, hogy cégcsoportunk könyveléssel is foglalkozik.

Alapvetően azt kell átgondolni, hogy alanyi áfamentességet választunk, vagy normál áfa-szabályok szerint szeretnénk-e adózni. Alanyi áfamentesség választása esetén áfát nem kell felszámítani, igaz le sem lehet vonni áfát a beszerzések után. Ez első hallásra egész jól hangzik, hisz ennyivel olcsóbban adhatjuk az adott terméket, szolgáltatást – hisz nem számítunk fel áfát – miközben versenytársaink igen. Igenám, DE: mivel a beszerzések áfásak, alanyi áfamentes cég azt nem vonhatja le, ezért hiába nem számláz áfát az értékesítések, szolgáltatásnyújtások után, azt mégis tovább kell hárítania, hisz neki a beszerzéskor az áfát meg kellett fizetnie. tehát ha valaki 100+ Áfa-ért beszerez valamit, azaz 125-ért, a termékét nyilván 125+árrésért tudja az ésszerű gazdálkodás mellett értékesíteni. Az áfát felszámító – normál áfával adózó – cég ugyanezt teszi, de ő a beszerzésének áfáját, áfa formájában továbbszámlázhatja. 10 Ft árrés esetén az alanyi mentes számláz 135-öt, – ő áfát nem számíthat fel, de mégis továbbhárítja, az áfás pedig számláz 110+25%áfát, tehát 137.5,et, de ennek 20%-át áfa formájában számlázza tovább, amit a vevő visszaigényelhet.  Így az áfát továbbszámlázó cég ügyfelének a termék 110-be kerül, az alanyi mentestől vásárlónak pedig 135-be…. Így látszólagos előny, gyakorlati értelemben abszolút hátrányba fordult. Alanyi áfamentességet választani akkor éri meg, amikor a beszerzések áfája elenyésző, ilyenek a szolgáltatások szektora, pl. könyvelők, fodrászok stb. -, ill. ahol nagy a hozzáadott érték. Itt a nagy hozzáadott érték után áfát nem kell számítani, és a kis “beszerzési költség” áfája pedig még “lenyelhető” – itt versenyelőny mutatkozik az alanyi áfát számlázó javára. Tehát cégalapítás előtt kérje ki mindenképp könyvelő, adótanácsadó véleményét. Ha nálunk alapít céget ezt helyben megteheti.

folyt. köv.

Az esetek döntő részében két társasági forma szokott számításba jönni:

- BT, azaz Betéti Társaság

- KFT, azaz Korlátolt Felelősségű Társaság

Köztudott, hogy a BT beltagja korlátlanul felel a cég tartozásaiért – a saját vagyonával – , a KFT, korlátolt felelősségű társaság tagja viszont nem. Ez az ami el szokta riasztani a BT cégformában

gondolkodókat e cégforma választásától. Persze felmerül az emberben a kérdés, hogy akkor miért van mégis olyan sok Betéti Társaság, ha a KFT felelősség szempontjából sokkal előnyösebb cégforma?

Mi a BT előnye kérdezhetnénk – mert mégiscsak sokan választották eme cégformát….

A korábbi szabályozás szerint a cég törzstőkéjét, jegyzett tőkéjét bankszámlára be kellett fizetni. A legelső szabályozás szerint az 1 millió forint volt. Ez 1989 környékén nagyon sok pénznek számított, amit nagyon kevesen

tudtak összeadni. Ezért mit tudtak tenni? BT-t alapítottak, ahol nem volt megszabva a jegyzett tőke legkisebb mértéke – igaz korlátlanul is felelt a vagyonával a céget alapító beltag. Mondhatjuk úgy is, hogy a betéti társaságot, BT-t választók nagy része csak kényszerből választotta ezt az előnytelenebb társasági formát.

A jogalkotó szándéka az lehetett, hogy az aki nem “tesz le” 1 milió forintot, az feleljen legalább a saját vagyonával, tehát valamilyen formában a hitelezők védve legyenek. A gyakorlatban azonban, ez a számítás nem jött be.

Ugyanis a KFT cégforma választása esetén a cég törzstőkeszámlájára a pénzt befizették, és másnap le is vették. Vagy ha nem is vették le, az rövid idő alatt elfogyott – és ezek nem is voltak első ránézésre jogszerűtlen dolgok, hisz a cég a pénzével utána gazdálkodik, azért lett a rendelkezésére bocsájtva. Néha előfordul, hogy ügyfelek azt hiszik, hogy ennek a pénznek azaz a jegyzett tőkének folyamatosan meg kell lennie egy számlán – hát igen bizonyos aspektusból nézve ez lehet indokolt is, de ez lehetetlenné tenné a cégek gazdálkodását.

Később az 1 milliót felemelték 3 millióra – infláció, pénz értékvesztése  okából kifolyólag, persze ez már nem felelt meg az induláskori 1 milliós értéknek, de a gyakorlat változatlan maradt, tehát másnap levették a befizetés után a pénzt, a hitelezők tehát nem voltak védve a bankszámlára történő kötelező befizetés ellenére sem. (a jelenlegi szabályozás 500 ezer forintra teszi a jegyzett tőke minimumát)

A jogalkotó az elmúlt években lehetővé tette, hogy a cég a jegyzett tőkéjét ne bankszámlára, hanem a házi pénztárába fizesse be. Tudták, hogy a bankszámlára történő teljesít amúgy sem jelent védelmet a hitelezők szempontjából, legalábbis ez a módszer ehhez kevés volt. Most ha valaki céget akar alapítani elég a cég jegyzett tőkéjét a házi pénztárba befizetni, vagyis erről nyilatkoznia kell ügyvéd előtt, és nem kell a cégalapítás előtt bankba azt befizetni. Ezáltal a cégalapítás gyorsabbá, rugalmasabbá vált.

Ennek hatása megmutatkozik manapság a cégforma kiválasztásánál is. Mivel a cég jegyzett tőkéjének meglétéről nem kell bank igazolás, csak az ügyvezető nyilatkozata, ezért a KFT-t, mint cégformát választók tábora felduzzadt, gyakorlatilag kb. 50 cégből talán egy ha BT társaság – persze ami az új cégalapításokat illeti. Már nincs készpénzmegkötés sem, tehát a cég induló vagyona állhat teljes egészében apportból.

Mivel a társaság kötelezettségeiért alapvetően a saját vagyonával a KFT tagja nem felel, – a BT beltagjával ellentétben – , és a cég alapításának költségei is ugyanazok, ezért a KFT, korlátolt felelősségű társaság, mint cégforma a legelőnyösebb olyan cégforma, aminek nincs más ésszerű alternatívája.

Cégalapításkor az egyik minimum, a cég székhelyének megadása. Telephely, fióktelep megadása nem kötelező. Apropó telephely, székhely. Sokan nincsenek tisztában a két fogalommal, azok különbségeivel. A telephely ugyanabban a városban, községben lévő telephelyet jelent, mint ahol a székhely van. A fióktelep pedig a székhely városától, községétől különböző helyen lévő telephely. Külföldön lévő telephely értelemszerűen fióktelepnek számít. Cégalapításkor szabály ilyenkor az, hogy csak akkor jegyezhető be külföldi fióktelep, ha azt a külföldön már helyi Cégbíróság regisztrálta.

A cég székhelyén – a korábbi szabályozással ellentétben – már nem kell üzleti tevékenységet végezni. Ez annyit jelent, hogy a székhely leszűkülhet csak iratátvevő, iratiktató, levelezési címre is - ez külföldön már nagyon régi gyakorlat. Azonban csak postafiókcím nem adható meg a cégnyilvántartásban, a cég társasági szerződésében. A törvény megengedi azt is, hogy maga az ügyvédi iroda legyen a cég székhelye, de csak abban az esetben ha a céget ott alapították.

Ha a cég székhelye csak “iratfogadó” hely, azesetben van lehetőség megadni központi ügyintézési helyet.

A jelenlegi szabélyozás szerint az eljáró cégalapítás végző ügyvédnek ellenőrznie kell a székhelyhasználat jogszerűségét. Ez a gyakrlatban annyit jelent, hogy az ügyvéd kér pl. bérleti szerződést, székhelyhasználati hozzájárulást vagy valami olyan okiratot, amellyel az alapítók tudják igazolni azt, hogy a székhelyhez jogilag közük van, hacsak használati szinten is. Persze a tulajdoni lap ellenőrzése ez esetben sem maradhat el, az más kérdés, hogy földhhivatalba manapság már kevés ügyvéd küldi az ügyfelet, tekintve az elektronikus lekérdezés lehetőségére.(TAKARNET)

Ami fontos a székhellyel kapcsolatban: cégtábla.

Ezzel kapcsolatban egzakt meghatározás nem ismeretes,  ami alapvető igény bírósági állásfoglalás alapján azaz, hogy annak ellen kell tudnia állnia külső behatásokra. Ez annyit jelent, hogy pl. egy egyszerűen kihelyezett nyomtatott papírlap ilyen célra nem felel meg, annak viszonylag tartósnak kell lennie. Cégtábla nem megléte esetén felfüggeszthetik a cég adószámát, és kérhetik akár az adószám, illetve a cég törlésére irányuló eljárás megindítását is.

A gyakorlatban azt eldönteni előre, hogy egy cégnevet a Cégbíróság elfogad-e nagyon nehéz, 100%.-os recept nincsen. Nagy valószínűséggel ami kb. 95%, azért megfelelő szakember el tudja dönteni, hogy a cégalapítás során megadott cégnév elfogadható-e vagy sem. Mire figyeljünk, milyen kritikériumoknak kell megfelelni a gyakorlatban?

A cégnévnek markánsan különböznie kell minden létező cégnévtől. Ez gyakorlatban annyit jelent, hogy a cég vezérszavának, (első tagjának), legalább 4-5 karakterrel el kell térnie a Cégnyilvántartásban már szereplő cégnévtől. Szándékosan írtam már “szereplő”-t, és nem “létező” cégnevet. Ugyanis a Cégbíróság név szempontjából foglaltnak tekinti a már törölt, felszámolt, megszűnt cégek neveit is. Ha egy céget töröltek 1995-ben pl., akkor azt  már nem válaszhatja senki sem, sőt attól 4-5 karakterrel el kell térni.

A profilbeli különbség alapvetően nem számít eltérésnek. Tehát ha egy Cégjegyzékben szereplő cégnévhez erősen hasonlít a kitalált cégnevünk, nem megoldás, ha hozzátessszük pl. a “kereskedelmi” kifejezést, mint profilt.

Profil  megadása már nem kötelező, manapság viszonylag ritka. A Cégbíróság cégalapításkor, cégnévmódosításkor számeltérést már nem enged meg. Annak idején divat volt az, hogy ha  már létezett egy cégnév, akkor azt gyorsan kiegészítették egy évszámmal. Ugyan a számtoldás, évszámtoldás nem tiltott, de ez nem számít eltérésnekj. Pl. A “Grand Buda Kft” létezp cégnév, akkor a “Grand Buda 2010″-et a Cégbíróság a legújabb gyakorlat szerint nem fogja akceptálni.

Települések cégnévben történő szerepeltetése külön engedélyhez kötött, ezt csatolni kell a cégbejegyzés kérelmezésekor.

Írásjelek, kötőjelek, pontok stb. beillesztése a cégnévbe  megint csak nem számít eltérésnek.

Nem kell megijednie annak, aki attól tart, hogy a nem megfelelő Cégnév választása miatt felesleges költségekbe veri magát… a cégalapításkor befizetett illetéket kétszer fel lehet használni, tehát mégegyszer – egy esetleges elutasító végzés után – nem kell mégegyszer megtérítenie azt. Az eljáró ügyvédek többsége sem kér ilyenkor plusz felárat, tehát közvetlen anyagi vonzata nincs egy újabb kérelemnek, csupán időkiesés – ennek elkerülése  miatt kell megfelelő, tapasztalt szakembert választani a cégalapítás lebonyolítására.

A cégnév tartalmi elemeit jogszabály határozza meg, és ugyancsak jogszabály határozza meg a milyen követelményeknek kell megfelelnie a cégnévnek.

A cégnévnek legalább az un. vezérszót, és a cégformát tartalmaznia kell. A vezérszó a cégnévben a legelső helyen álló elem.Ez teszi lehetővé a cég azonosítását, illetve más, vagy hasonló cégnevű cégektől való megkülönböztetését. A vezérszó bármilyen betű, szám, szó kombinációja lehet, még a magyar helyesírás szabályinak sem kell, hogy megfeleljen. Tartalmazhatja a tagok nevét, vezetéknevét, mozaikszót, lehet idegen nyelven írt szó is, de ezt mindenképp latin betűvel kell írni.

A cégforma a választott társasági típust jelent, tehát:

- kkt, közkereseti társaság

- bt, betéti társaság

- kft, korlátolt felelősségű társaság

- zrt, zártkörűen működő részvénytársaság

- nyrt, nyilvánosan működő részvénytársaság

Nonprofit gazdasági társaságok esetén a non-profit jellegre a cégnévben is utalni kell, mégpedig a társasági forma megjelölése előtt.
Lehetőség van rövidített cégnév meghatározására is. Ez vezérszóból, és cégforma rövidített változatából szokott állni. A vezérszó az új szabályozás szerint nem lehet különböző a hosszú cégnévben szereplő vezérszóból. Manapság a gyakorlatban a hosszú és rövid cégnév csak a cégforma kiirásában különbözik egymástól.